Ami igazán fontos…
A napokban három könyvet olvasok ( egy a wc- re :-), egy az ágyba, egy a vonatra kb. ). Ez a 3 könyv az alábbi:
– Gyalva Dokhampa, Őeminenciája Khamtrul Rinpocse: A nyugodt elme út a boldogsághoz- Buddhista életvezetés
– Jon Kabat-Zinn: Az éber figyelemről-örök kezdőknek – Hódítsuk vissza a jelen pillanatot- és az életet!
– Shannon Duncan: Itt és most- Változtassuk pillanatnyi érzelmeinket legbensőbb tanácsadóinkká!
Ez a három könyv „kérte” három hete, hogy vegyem ki őket a könyvtárból. Mindegyik jó a maga nemében, de igazán önmagában mindegyiket “kevésnek” érzem egyedül. Egyenként egyik se fogja megmondani azt a tutit, amitől tudni fogja valaki, hogy mit hogyan kéne ahhoz csinálnia az életében, hogy boldog legyen. Dehát ilyent egyetlen egy könyvtől se várhatunk el. Még a Biblia se képes egymagában csodákra, annak is csak azon emberek között van varázsereje, akik hisznek benne és akkor se a könyv maga rendelkezik varázserővel, hanem azok a gondolatok, amik mögötte vannak… Hisz saját életünkre értelmezve mindig egyéni az a képlet, amit ha megfejtünk, akkor “boldogok” leszünk.
De mégis mitől lesz valaki boldog? A mai világban ez egy szinte elérhetetlennek tűnő vágy. Ebben a konzumista környezetben, ahol a folyamatos technikai újítások világát éljük a tárgyak megszerzése már rég nem tudja visszaadni azt az örömöt, amit annak idején nyújthattak. Amikor az első kis ócska tévénket vettük, akkor nem az volt a legfontosabb, hogy mi mindent tudott, hanem az, hogy kemény munkánknak eredménye lett és értéket alkottunk. Ma az a tévé lehet semmit se ér a modern új tévék között, de nekünk sokat jelentett és a mai napig sokat jelent, ha visszaemlékezünk mennyire jó érzés volt venni valamit az első fizetésünkből. Nem a tárgyaknak van értéke, hanem azoknak az élményeknek, amiket adhatnak nekünk. Amikor valaki shoppingolós betegségben szenved, annak is a pillanatnyi megszerzés adja a legtöbbször az örömet, nem maga a ruhadarab.
Hát persze, hogy felmerül a kérdés: Tényleg az, aki most elvitte a lottó 5-öst boldog lehet? Persze, ideig- óráig biztosan ( ha nem halt meg szívinfarktusban vagy agyvérzésben amikor meglátta a számokat). Biztos boldoggá fogják tenni az utazások, az új autó, a szebb, nagyobb lakás, talán ha jó ember az adományozás fogja a leginkább boldoggá tenni, de ez meddig tarthat? Lehet felmond a munkahelyén és ezentúl él mint hal a vízben? Vagy okosan befekteti a pénzét és másoknak is segít vele? Esetleg munkahelyeket teremt vele? Lesz olyan család akinek névtelen adományozóként fizeti a gyermekek tanulmányi költségét? Sok gyermek nem fog éhezni ezentúl az Ő segítsége miatt? Vagy lehet Őt nem ezek a dolgok teszik boldoggá? Lehet KP-ban fog fürödni?
Ki tudja ki mitől lesz boldog…
A boldogság egyáltalán egy olyan állapot, ami sokáig tarthat? Esetleg örökké?
Vagy csak addig tart, amíg mi jónak látjuk a dolgainkat? Van olyan, hogy mindig minden szép és jó? Vagy azt csak az agyongyógyszerezett benyugtatózott esetleg kábítószer hatása alatt állók vagy ittas állapotban lévők láthatják úgy? Van olyan, hogy „tiszta-boldogság” ?
A boldogság nem egy állandó állapotként keresendő dolog. Hisz azt nem is kívül kell keresni! Az itt van mibennünk! Ami kívül van, azok azon tényezők, amik segíthetnek elérni azt a nyugodt állapotot ami odabent mindenkiben megvan. Sokszor a szomszéd fűje zöldebbnek néz ki, pedig attól még, hogy valaki a tenger mellett él ugyanúgy lehet depressziós, ha nincs rendben saját magával és nincs megelégedve az életkörülményeivel. Ugyanakkor egy szegényes körülmények közt élő ember nagyon boldog lehet már egy szelet zsíros kenyértől is a kemény munkanap után miközben a kedvenc sorozatát nézi a tévében. Minden szubjektív, minden fejben dől el.
A boldogság feltétele valójában csak egy dolog: saját magaddal és a körülményeiddel harmóniában élni. És ha valami kibillent ebből az állapotból, akkor megtalálni minél hamarabb a visszautat abba a nyugodt elmeállapotba, amikor semmi negatív tényező nem tud befolyásolni, amikor tudod, hogy az igazán fontos dolgok számítanak csak igazán, amikor a mindennapi stresszes butaságok elveszítik a hatalmukat feletted és amikor egy hétfői munkanapon olyan szépen tudsz mosolyogni mindenkire, hogy te leszel az energiát adó nap 🙂
Persze könnyű annak beszélni, akinek mindene megvan az biztos nem szokott az anyagiak miatt aggódni gondolhatnánk … Hát igen ő biztos más miatt aggódik nem az izgatja, hogy miből fog télire fát venni, hanem lehet éppen mindene megvan – ami pénzért az övé lehet – és már semminek se tud örülni. Nem biztos, hogy neki jobb…
A jobb anyagi helyzetben élő országokban ha megnézünk egy közvéleménykutatást arról, hogy ki a sikeres ember, akkor a legtöbb jó módú ember azt válaszolja, hogy az, akinek családja van. Én ehhez hozzá tenném, hogy az is, akinek ideje is van a családjával, a szeretteivel lenni. Mert ugyebár amíg azt a pénzt hajtjuk, amiből majd megvesszük azt, amitől szerintünk boldog lesz a családunk, addig pont azt veszítjük el, ami a legfontosabb: az együtt megélt időt, a szép közös tapasztalatokat, élményeket. Azt, ami igazán fontos!
És ha ezt nem csak elméletben tudjuk, hanem a gyakorlatban is tudjuk alkalmazni, akkor leszünk igazán boldog és sikeres emberek!
Na megyek is, mert amíg írok, addig se a lányom mellett vagyok! (Aki a világon a legfontosabb nekem!)
Foto:
http://pixabay.com/hu/users/ThePixelman-406384/