\u2013<\/p>\r\n
Eleinte \u00fagy \u00e9reztem, \u00e1thidalhatatlan a szakad\u00e9k, ami kett\u0151nk k\u00f6z\u00f6tt volt. Lemondtam a kapcsolatunkr\u00f3l, egy<\/span> id\u0151 ut\u00e1n m\u00e1r nekem se volt fontosabb, mint ak\u00e1rmelyik idegen az utc\u00e1r\u00f3l. Azt\u00e1n t\u00f6rt\u00e9nt valami. Meghalt.<\/p>\r\n Mostan\u00e1ban egyre t\u00f6bbet gondolok r\u00e1, \u00e9s \u00fagy \u00e9rzem, megint fontos lett, hogy megpr\u00f3b\u00e1ljam rendbe rakni azt, amit addig, am\u00edg \u00e9lt, nem siker\u00fclt. Ez az ember az ap\u00e1m. Nem apuci, nem \u00e9desapa, nem apucika, semmilyen m\u00e1s bec\u00e9z\u0151 sz\u00f3 nem illik r\u00e1. Ugyanis sose jutott el a kapcsolatunk arra a szintre, hogy m\u00e1s szavakkal is illessem.<\/p>\r\n A hal\u00e1la sok mindenre felnyitotta\u00a0 a szememet. R\u00e1j\u00f6ttem, azzal, hogy meghalt, nagyon sokat tan\u00edtott nekem arr\u00f3l, hogyan NEM szabad \u00e9lni. Hogy milyen az, ha az ember sodr\u00f3dik az \u00e1rral, \u00e9s nem veszi fel a keszty\u0171t. Hogy milyen egy<\/span> olyan \u00e9let<\/span>, amit m\u00e1shogy is, tudatosan is lehetne \u00e9lni. Hogy milyen az, amikor m\u00e1r az sem \u00e9rdekel, van-e ki\u00fat.<\/p>\r\n Amikor apuk\u00e1m meghalt, a legmegr\u00e1z\u00f3bb az volt a sz\u00e1momra, hogy az \u00f6sszes ing\u00f3s\u00e1ga belef\u00e9rt egy<\/span> nejlonzacsk\u00f3ba. A zacsk\u00f3 tartalma az al\u00e1bbi volt: egy\u00a0<\/span>kulcscsom\u00f3, egy<\/span> kikapcsolt, r\u00e9gi t\u00edpus\u00fa Nokia mobiltelefon, egy<\/span> mobilt\u00f6lt\u0151, egy<\/span> \u00e9retts\u00e9gi bizony\u00edtv\u00e1ny, az \u00e9n sz\u00fclet\u00e9si anyak\u00f6nyvi kivonatom, h\u00e1rom darab f\u00e9nyk\u00e9p: apuk\u00e1mr\u00f3l, arr\u00f3l a n\u0151r\u0151l, akivel anyuk\u00e1mmal t\u00f6rt\u00e9nt elv\u00e1l\u00e1suk ut\u00e1n egy<\/span>\u00fctt \u00e9lt, \u00e9s a n\u0151 gyermek\u00e9r\u0151l, p\u00e1r dokumentum, ami azt igazolta, hogy a Honv\u00e9ds\u00e9gn\u00e9l dolgozott, k\u00e9t-h\u00e1rom felsz\u00f3l\u00edt\u00f3 lev\u00e9l lej\u00e1rt tartoz\u00e1sr\u00f3l, egy<\/span> Takar\u00e9ksz\u00f6vetkezetes pap\u00edr, \u00e9s egy<\/span> z\u00e1r\u00f3jelent\u00e9s, melyben a sz\u00edvgondjair\u00f3l volt sz\u00f3. Ennyi. Ez volt az \u00e9lete<\/span>. Ezek voltak a dolgok, amik fontosak voltak neki. A mai napig elszomorodom, ha r\u00e1gondolok. Azt sem tudtam, hogy beteg volt a sz\u00edve. \u0150 se sokat tudott r\u00f3lam.<\/p>\r\n H\u00e9t \u00e9ve t\u00f6rt\u00e9nt, de m\u00e9g mindig csod\u00e1lkozom rajta, hogy ennyi tud lenni egy<\/span> \u00e9let<\/span>. Egy\u00a0<\/span>zacsk\u00f3. Egy<\/span> zacsk\u00f3, melyben \u00e9n is benne vagyok. De csak a sz\u00fclet\u00e9sem. Semmi m\u00e1s. Se egy<\/span> f\u00e9nyk\u00e9p r\u00f3lam, se egy<\/span> eml\u00e9k kett\u0151nkr\u0151l. Valahol m\u00e9gis meghat\u00f3, hogy ebben a zacsk\u00f3ban \u00e9n is helyet kaptam. Legal\u00e1bb az az eml\u00e9k sz\u00e9p volt neki r\u00f3lam, hogy megsz\u00fclettem. Nekem sincs sok sz\u00e9p eml\u00e9kem r\u00f3la, legfeljebb akkorr\u00f3l, amikor m\u00e9g kicsi voltam, \u00e9s egy<\/span>\u00fctt nyaraltunk.\u00a0 A t\u00f6bbi eml\u00e9k ink\u00e1bb rossz: kocsm\u00e1kban t\u00f6lt\u00f6ttem a gyermekkorom azon r\u00e9sz\u00e9t, amikor n\u00e1la voltam. Azt sem fogom elfelejteni soha, amikor anyuk\u00e1m kar\u00e1csonykor felh\u00edvta, hogy n\u00e9vnapom volt, vehetne legal\u00e1bb egy<\/span> cip\u0151t, \u00fagyis k\u00e9ne m\u00e1r nekem egy<\/span> \u00faj, mire \u0151 azt a v\u00e1laszt adta, hogy neki is n\u00e9vnapja volt, vegyek \u00e9n neki. K\u00e1b\u00e9 ez volt a jellemz\u0151 a kapcsolatunkra az apuk\u00e1mmal. Ez a sz\u00f3 is furcs\u00e1n cseng: apuk\u00e1m. Nem, nekem nem apuk\u00e1m volt, hanem AP\u00c1M. Apuk\u00e1ja az \u00e9n kisl\u00e1nyomnak van. Egy<\/span> apuka szeret, nevel, veled van j\u00f3ban \u00e9s rosszban, r\u00e9szese akar lenni az \u00e9letednek. Az apa pedig az, aki r\u00e9szt vett a \u201cgy\u00e1rt\u00e1sod\u201d folyamat\u00e1ban.<\/p>\r\n Id\u0151nk\u00e9nt az emberek \u00e9s az emberi kapcsolatok v\u00e1ltoznak. De van, ami nem v\u00e1ltozik sosem: a m\u00falt. Amikor majdnem meghalsz, \u00e1t\u00e9rt\u00e9kelsz mindent. Azt, ahogy \u00e9lt\u00e9l, ahogy \u00e9lhett\u00e9l volna \u00e9s azt, hogy mennyi baroms\u00e1gra fecs\u00e9relt\u00e9l id\u0151t. Ugyanez t\u00f6rt\u00e9nik akkor is, amikor m\u00e1svalaki hal meg. Valaki, aki fontos volt neked, vagy fontos lehetett volna. Amikor megtudtam, hogy meghalt apu, furcs\u00e1n \u00e9reztem magam. F\u00e1jt, de olyan f\u00e1jdalom volt, ami nagyon m\u00e9lyen van, el\u00e1sva legbel\u00fcl. Olyan m\u00e9lyen, hogy elnyomja sok-sok minden, ami r\u00e1rak\u00f3dott: v\u00e1lasz n\u00e9lk\u00fcl maradt k\u00e9rd\u00e9sek, f\u00e9leml\u00e9kek, \u00f6nv\u00e1d, \u00e9rtetlens\u00e9g, \u00e9s a felismer\u00e9s, hogy v\u00e9ge, ennyi volt. Nincs t\u00f6bb es\u00e9ly arra, hogy besz\u00e9lgess\u00fcnk, hogy \u00fajra\u00e9lj\u00fck ezt az eg\u00e9sz apa-l\u00e1nya dolgot, hogy m\u00e1shogy \u00e9lj\u00fcnk, m\u00e1s eml\u00e9keink legyenek, hogy m\u00e9g egyszer le\u00fclj\u00fcnk egy<\/span>\u00fctt meginni, ak\u00e1r egy<\/span> poh\u00e1r vizet.<\/p>\r\n Azt\u00e1n eltelt p\u00e1r \u00e9v, nem is nagyon gondoltam r\u00e1, csak akkor, jutott eszembe amikor a temet\u0151 fel\u00e9 j\u00e1rtam. Azt\u00e1n h\u00e1rom \u00e9ve megint felt\u00f6rt az eml\u00e9k, amikor \u00e9n is majdnem meghaltam. Akkor \u00fajra\u00e9rtelmeztem mindent: \u00e9letet<\/span>, hal\u00e1lt \u00e9l\u0151ket \u00e9s holtakat, c\u00e9lokat, rem\u00e9nyeket, eml\u00e9keket \u00e9s azt, hogy mi lett volna ha. A \u201emi lett volna, ha\u201d list\u00e1n ap\u00e1m is szerepelt. Mi lett volna, ha m\u00e1shogy \u00e9l. Mes\u00e9lt\u00e9k r\u00f3la, hogy nagyon okos volt. Az iskol\u00e1ban pszichol\u00f3gushoz k\u00fcldt\u00e9k, mert \u00f3ra alatt kiugr\u00e1lt az ablakon. A pszichol\u00f3gus azt mondta, az\u00e9rt, mert t\u00fal okos... \u00e9s unatkozik. Azt\u00e1n amikor a tov\u00e1bbtanul\u00e1sr\u00f3l volt sz\u00f3, r\u00e1 nem k\u00f6lt\u00f6ttek p\u00e9nzt a sz\u00fclei, csak a b\u00e1tyj\u00e1ra. Neki nem voltak ugyanolyan lehet\u0151s\u00e9gei, hogy kiker\u00fclj\u00f6n a szeg\u00e9nys\u00e9gb\u0151l. Neki csak a robotol\u00e1s maradt. Munka egy<\/span> nem j\u00f3l fizet\u0151 munkahelyen. Azt\u00e1n beker\u00fclt egy<\/span> k\u00f6rforg\u00e1sba: rossz t\u00e1rsas\u00e1g, iv\u00e1s, munka, \u00e9s nem tudott kiker\u00fclni bel\u0151le. Nem mondta, hogy \u00e9n nem \u00edgy akarok \u00e9lni. Ink\u00e1bb nem iszom, ink\u00e1bb a kocsm\u00e1z\u00e1s helyett le\u00fcl\u00f6k tanulni, elv\u00e9gzek egy\u00a0<\/span>tanfolyamot abb\u00f3l a p\u00e9nzb\u0151l, amit a pi\u00e1ra \u00e9s cigire k\u00f6lt\u00f6k, \u00e9s kiker\u00fcl\u00f6k ebb\u0151l a fert\u0151b\u0151l, ami egyre lejjebb visz. Nem tudom, mi\u00e9rt nem mondott nemet a rossz dolgokra: mert nem akart k\u00fczdeni, vagy az\u00e9rt, mert j\u00f3 volt neki az az \u00e9let<\/span>, amiben \u00e9lt, vagy csak sim\u00e1n \u00edgy j\u00f6ttek \u00f6ssze a dolgok? Mi\u00e9rt nem \u00e9lt egy<\/span> m\u00e1sik<\/span> \u00e9letet<\/span>? Nem tudom. \u00c9s val\u00f3sz\u00edn\u0171leg m\u00e1r soha nem is fogom megtudni.<\/p>\r\n De egyvalamit innen \u00fczenek neki a f\u00f6ldr\u0151l, amit soha nem mondtam neki: Apa, szeretlek! Ak\u00e1rmi is volt, te mindig az apuk\u00e1m volt\u00e1l, \u00e9s az is maradsz. Egyszer tal\u00e1n meg\u00e9rtem, mit mi\u00e9rt tett\u00e9l, vagy mi\u00e9rt nem tett\u00e9l\u2026 de addig is rem\u00e9lem, most mosolyogsz odafent, \u00e9s \u00f6r\u00fclsz, hogy meg\u00edrtam ezt. \u00c9s tudod, hogy nem neheztelek r\u00e1d.<\/p>\r\n \u00a0Vikt\u00f3ria<\/p>\r\n <\/p>\r\n - Fiala Borcsa szerkeszt\u00e9se ut\u00e1n ment a wmn-be 2017.05.15-\u00e9n jelent meg ott<\/p>","type":"rich"}