<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>A tizenhetes szám rejtélye</provider_name><provider_url>https://bipolaris.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Kókai Viktória</author_name><author_url>https://bipolaris.cafeblog.hu/author/vikikokaigmail-com/</author_url><title>Most élsz!</title><html>&lt;p&gt;&lt;a href=&quot;https://bipolaris.cafeblog.hu/files/2015/04/carpediem0412.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;alignnone size-full wp-image-176&quot; src=&quot;https://bipolaris.cafeblog.hu/files/2015/04/carpediem0412.jpg&quot; alt=&quot;carpediem0412&quot; width=&quot;236&quot; height=&quot;256&quot; /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Azt hiszem Oscar Wilde volt az, aki azt mondta, amikor élete végén megkérdezték, hogy ki az, aki szeretett volna lenni, ha megtehette volna. Ő pedig azt válaszolta, hogy leginkább az az Oscar Wilde, aki lehetett volna, de nem lett…&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Hát igen…&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Most élünk, most kell észrevennünk és kihasználnunk a lehetőségeinket. Ma kell felvennünk a fiókba zárt jobb napokra félretett fehérneműt.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Ma van itt az a nap, amikor fel kell kelnünk hamarabb, hogy mindenre jusson időnk, ma van itt az a hétfő, amikor el kell kezdünk a diétát és most van az a pillanat, amikor megérdemeljük, hogy kicsit kikapcsoljunk és ne a miérteken és a holnapon görcsöljünk.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Mint azt már Máté Péter is nagyon szépen megénekelte (és Rúzsa Magdi se csúnyán :-) )  annak idején:&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;„Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld, &lt;br /&gt; mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát. &lt;br /&gt; Most élsz, most örülj, hogy szép a nyár, &lt;br /&gt; most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.”&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;És tényleg…&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;De úgy gondolom, nem kell erre rágörcsölni, ha nagyon akarunk valamit, csak azért se jön össze: ha nagyon szeretnénk egy jó állást, nem biztos, hogy össze fog jönni ugyanúgy, mint a szerencsét se lehet erőszakkal bevonzani.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;A lényeg, hogy figyeljük a jeleket, melyek, mint útjelző lámpások világítanak jártunk során. Ha többször bukkanunk ugyanazon az úton akadályba, akkor az jelző értékű lehet :-)&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;De ha félünk és parázunk és túlgondoljuk a dolgokat, akkor nem tudjuk megélni a saját életünket és úgy járhatunk, mint Oscar Wilde...&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Sokszor a tett halála az okoskodás...&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Sokszor csakis az a legjobb megoldás, ha a szívünkre, az ösztöneinkre és a megérzéseinkre hallgatunk.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;A kép forrása:&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;https://www.pinterest.com/pin/368169338258857728/&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;</html><type>rich</type><thumbnail_url>https://bipolaris.cafeblog.hu/files/2015/04/carpediem0412-150x150.jpg</thumbnail_url><thumbnail_width>150</thumbnail_width><thumbnail_height>150</thumbnail_height></oembed>