1.0A tizenhetes szám rejtélyehttps://bipolaris.cafeblog.huKókai Viktóriahttps://bipolaris.cafeblog.hu/author/vikikokaigmail-com/<p><a href="https://bipolaris.cafeblog.hu/files/2015/04/IMG_25821.jpg"><img class="alignnone size-medium wp-image-209" src="https://bipolaris.cafeblog.hu/files/2015/04/IMG_25821-300x225.jpg" alt="IMG_2582[1]" width="300" height="225" /></a></p> <p><strong>Kicsi a világ?</strong></p> <p>Én nem hiszek a véletlenekben. És te?</p> <p>Mai eset, annyira cuki, hogy megosztom:</p> <p>Kedves sógornőm barátkozós jelleme ma is rádöbbentett, hogy nincsenek véletlenek.</p> <p>Erika Budán dolgozik egy virág boltban és betért ma hozzá egy kedves fiatalember. Ajándékot szeretett volna becsomagoltatni és szóba elegyedtek az ajándék apropóján.</p> <p>Az ajándék egy Duplo játék volt, melyet rokonának vett. Erika elmesélte, hogy nálunk a családban is most kaptak a gyerekek lego asztalt ajándékba a volt főnökömtől, akivel nagyon jó barátok vagyunk a mai napig.</p> <p>Erre a fiatalember rákérdezett, hogy a volt főnökömet nem Massimonak hívják-e véletlenül?</p> <p>Erika mondta, hogy de igen. Erre kibújt a szög a zsákból, kiderült, hogy a fiatalember és Massimo régi ismerősök.  Rá pár percre a fiatalember írt nekem a facebookon, hogy most találkozott a sógornőmmel.</p> <p>Erika ugyanis azt nem tudta, amikor mesélni kezdett, hogy azt a lego-asztalt anno együtt próbálgattuk megépíteni, együtt szedtük össze hozzá a kilóra vásárolt legokat, együtt gyönyörködtünk benne az irodában, ahol napi szintem megfordultunk (az asztalt véglegesen megépítő építészmérnökökkel Alidával és Lacival együtt).</p> <p>Én biztos vagyok benne, hogy nem véletlenül találkozunk emberekkel az életünk során. Jó persze a vonaton velünk utazók közül nem mindenkinek lesz szerepe az életünkben…</p> <p>...de tuti biztos, hogy mindenki, aki hosszabb-rövidebb távon részese életünknek (legyen szó egy kollégáról, egy élettársról vagy egy jó barátról) mind-mind tanító mesterünk valamiben. Vagy pont mi tanítunk neki valamit (vagy több mindent).</p> <p>Nem akarom túlelemezni, túlgondolni a dolgokat, de az biztos, hogy nem csak a lego-asztalnak volt/van közösségépítő ereje, de én a mai napig szeretettel gondolok azokra az emberekre, akik megismerték ezt a híres lego-asztalt. Ő (az asztal) egy ereklye. Egy jó emlék- szép barátság ereklye. Aki megismerhette örökre jó barát marad!</p> <p> </p> <p>A képen napok óta tartó lego mániánk egyik terméke Spongya-lego-Bob (Ja, és a kislányom :-) )</p> <p> </p>richhttps://bipolaris.cafeblog.hu/files/2015/04/IMG_25821-150x150.jpg150150