1.0A tizenhetes szám rejtélyehttps://bipolaris.cafeblog.huKókai Viktóriahttps://bipolaris.cafeblog.hu/author/vikikokaigmail-com/<p> <a href="https://bipolaris.cafeblog.hu/files/2015/08/apalanya.jpg"><img class="alignnone size-medium wp-image-401" src="https://bipolaris.cafeblog.hu/files/2015/08/apalanya-201x300.jpg" alt="apalanya" width="201" height="300" /></a></p> <p> </p> <p>Ez az írás nem igazán lesz fontos senkinek, mint ahogy az illető sem, akiről most írni szeretnék. Eleinte nekem nagyon fontos volt, aztán úgy éreztem áthidalhatatlan az a szakadék, ami kettőnk között volt és lemondtam a kapcsolatunkról, egy idő után már nekem se volt semmivel se fontosabb, mint akármelyik idegen az utcáról. Aztán 5 éve történt valami... Meghalt.</p> <p>Mostanában egyre többet gondolok rá és úgy érzem megint fontos nekem megpróbálni rendbe rakni azt, amit addig nem sikerült, amíg élt. Ez az ember az apám...</p> <p>Igen apám. Nem apuci, nem édesapa, nem apucika és semmilyen más becéző szó. Ugyanis - amennyire én emlékszem- sose jutott el a kapcsolatunk arra a szintre, hogy más szavakkal is illessem azon kívül, hogy apu.</p> <p>Aztán a halála sok mindenre felnyitotta  a szememet. Rájöttem, hogy azzal, hogy meghalt nagyon sokat tanított nekem arról, hogy hogyan NEM szabad élni. Arról, hogy milyen az, ha az ember sodródik az árral és nem veszi fel a kesztyűt, arról, hogy milyen egy olyan élet, amit máshogy is, tudatosan is lehetne élni, és arról, hogy milyen is az, amikor már az se érdekel, hogy van-e kiút...</p> <p><a href="https://bipolaris.cafeblog.hu/files/2015/08/al2.jpg"><img class="alignnone size-medium wp-image-402" src="https://bipolaris.cafeblog.hu/files/2015/08/al2-200x300.jpg" alt="al2" width="200" height="300" /></a></p> <p> </p> <p>Folyt.köv.</p> <p> </p> <p>Képek:</p> <p>https://hu.pinterest.com/pin/184788390936020282/</p> <p>https://hu.pinterest.com/pin/184788390936020282/</p>richhttps://bipolaris.cafeblog.hu/files/2015/08/apalanya-150x150.jpg150150