1.0A tizenhetes szám rejtélyehttps://bipolaris.cafeblog.huKókai Viktóriahttps://bipolaris.cafeblog.hu/author/vikikokaigmail-com/<p>Áldott betegség</p> <p><a href="https://bipolaris.cafeblog.hu/files/2016/05/yoga.jpg"><img class="alignnone size-medium wp-image-603" src="https://bipolaris.cafeblog.hu/files/2016/05/yoga-300x300.jpg" alt="yoga" width="300" height="300" /></a></p> <p>3 és 4 óra között torokfájásra keltem. Azaz inkább mandula lesz ez. Napok óta gombóc a torkomban, száraz köhögés...SEPT és egyéb csodák sem segítenek. Igen tudom vírus is van... na azért ma szépen elmegyünk a doktornénihez! Az eső se esik, hurrikánt se jeleztek elő még földrengés se várható, nincs kifogás. Uccu neki! Míg visszaaltatni próbálom az én toroknyavalyámra felkelő kislányomat addig agyalok... és imádkozgatok azaz inkább mantrázgatom.... </p> <p>"Kérlek titeket Égiek, Istenem, Angyalkák ne legyen mandula műtét, adjatok még időt, tudom elcsesztem sok időmet de ezentúl tényleg odafigyelek jobban a valóban fontos dolgokra..."</p> <p>Hogy milyen idő? Milyen fontos dolgok?</p> <p>Amikor az emberrel- bár nem túl sűrűn, de néha- megesik, hogy majdnem meghal egy "műtét közben bekövetkező váratlan baleset" következtében, melyet nevezzünk nevén DIC-nek, akkor utána nem igazán úgy látja a dolgokat mint előtte. </p> <p>...Két éve lesz most már... júni 17... </p> <p>...amikor majdnem...</p> <p>...de szerencsére csak majdnem...</p> <p>Na szóval utána kaptam valamit odafentről... azaz úgy sejtem nem csak egy dolgot- esélyt mely elég sok mindent foglal magába. Esélyt az újrakezdésre, időt, hogy amit eddig fontosnak tartottunk azt átértékelhessük, új terveket, új feladatokat és sok-sok új napfelkeltét.</p> <p>Na OK, de mi a fészkes fenéért csak akkor jut eszünkbe a Carpe Diem, amikor valami baj van?</p> <p>Miért nem kelünk úgy fel minden reggel, mintha az lenne életünk utolsó napja (persze nem depisen csak pozitívan). </p> <p>Miért kell ahhoz a saját (vagy szeretteink) betegsége/ halálesete, hogy rájöjjünk: HAHÓ!!!! Ne cseszd már el az életedet! </p> <p>HAHÓ! Kit érdekel az az Ikea bútor, vagy egy autó... a család, a barátok, az értékteremtés, a megélt tapasztalatok, élmények, pillanatok a fontosak!!!</p> <p>Aztán ha szerencsések vagyunk kitartásunk és lelkesedésünk nem csak a gyógyszeres kezelés végéig tart és az antibiotikummal együtt nem ér véget egy rövidtávú memóriaként...</p> <p>Vegyük észre a jeleket, lehet egy betegség nem probléma akar lenni, hanem egy álruhás áldás... lehet új lehetőségeket teremt.. új esélyt arra, hogy ácsi, pihi, nyugi, újratervezés... lehet a Te készülékedben van a hiba nem a vírus a hunyó...</p> <p>És  lehet,  ha nem a véletlent látjuk meg a betegségben, hanem sorsszerűséget, esélyt egy választási lehetőségre és a pár napos kényszerpihit jól használjuk ki, akkor újra visszatérhetünk a jó útra esetleg tanulva a karma tanításából is egy keveset (nem csak a gyógyszertájékoztatóból).</p> <p><a href="https://bipolaris.cafeblog.hu/files/2016/05/karma.jpg"><img class="alignnone size-medium wp-image-602" src="https://bipolaris.cafeblog.hu/files/2016/05/karma-195x300.jpg" alt="karma" width="195" height="300" /></a></p> <p> </p> <p>Források:</p> <p>https://hu.pinterest.com/pin/568016571734149313/</p>richhttps://bipolaris.cafeblog.hu/files/2016/05/yoga-150x150.jpg150150