1.0A tizenhetes szám rejtélyehttps://bipolaris.cafeblog.huKókai Viktóriahttps://bipolaris.cafeblog.hu/author/vikikokaigmail-com/<p>Retro-szoboszló avagy utazás egy helyre, ahol megállt az idő</p> <p><a href="https://bipolaris.cafeblog.hu/files/2016/08/hullam1.jpg"><img class="alignnone size-medium wp-image-638" src="https://bipolaris.cafeblog.hu/files/2016/08/hullam1-300x225.jpg" alt="hullam1" width="300" height="225" /></a><br /><br />Még csak 8:01- van és már 316.729 kérdést tett fel: Anyu ez az a tó a képen, ahol vizibicikliztünk? Anyu miért van olyan sok szoba ilyen sokan jönnek ide nyaralni? Anyu, ha ma jó leszek kapok buborékfújót? Anyu láttad a bácsit a rózsaszín úszószemüveggel?Anyu itt maradj csendben itt alszanak a bácsik meg a nénik apa mondta, hogy itt nem szabad beszélni... Még csak kb. 20 perce ébredt fel, de már most többet beszélt, mint a férjem 24 óra alatt szokott ( vajon kitől örökölte ez a lány?)<br /><br />Kiérünk a folyosó-labirintusból a strandra- balra a nyugdíjas idős nénik és bácsik medencéznek , 1-2 "illegálisan bevándorló" 14 év alattival, jobbra a kedvenc hideg vizes úszómedencém (reggel 8-kor isteni, hogy nincs még benne tömegnyomor, csak pár fehér- pólós baseballsapkás külföldi turista lézeng a lépcsőknél),  kicsit észak-keletre pedig az időutazásunk főszereplője, az a medence, mely idő-burok-vákuumban volt 25!!! évig!<br />Ugyanaz a mozaikkocka-falas dekoráció, ugyanaz a hideg víz és ugyanúgy akad a hátam mögött egy-két "hülyegyerek", aki a hátamra csapkodja a hideg vizet ( melynek ugyanúgy nem örülök, mint 25 éve...)<br />Szinte minden ugyanaz: tömegnyomor, ugráló felnőttek/gyerekek, sípoló úszómester..<br />De "valami" mégiscsak megváltozott ebben a medencében...<br />Az a "valami" pedig én vagyok...<br /><br />25 éve (13 évesen) a leghosszabb távú terveim közt a délutáni ebédszünet utáni 15 órás hullámfürdő , a vattacukor és a főtt kukorica álltak, esetleg egy New Kids on the Block plakát :-). Ma egy autó, kifizetett  OTP hitel, 2 éve elkezdett gobelin hímzés befejezése. </p> <p>Mégis miért is kell nagyravágyónak lennünk? Valóban nagyravágyás, vagy csupán egy előre jól megtervezett életvezetés kellékei ezek a célok? Attól fogjuk jobban megvalósítani magunkat, ha a materiális világ termékeiből minél többet birtokolunk? <br /><br />Bizony a felnőttek sokszor elfelejtik azt, amit a gyermekek nagyon jól tudnak. Azt, hogy az igazi boldogság nem magukban a tárgyakban rejlik, hanem azokban az élményekben, pillanatokban, amiket megélhetünk.  Persze bizonyos ideig-óráig a tárgyak is örömforrássá válhatnak, de az igazi boldogságot az a minőségi idő adja, amit akkor élünk át, amikor gondtalanul csak a jelenben élünk.                                 Amikor nem a jövő héten lejáró gázszámlán gondolkodunk, amikor nem azt számoljuk visszafele hány napig tart még a nyaralás, amikor nem csak a gondolataink irányítanak minket, hanem hagyjuk, hogy az intuíciónk vezéreljen és egyszerűen csak a MOST-nak élünk. <br />Ha elnézzük a játszótéren önfeledten játszó gyermekeket megértjük mennyire bölcsek is ők, nem aggódnak feleslegesen előre olyan dolgokon amik még meg sem történtek, majd akkor fognak sírni, ha összeomlott a homokvár. Nem azt mondják, jaj mi lesz, ha összeomlik a homokvár lehet inkább neki se vágok fel se építem mert mi lesz akkor, ha jön Pistike és ledönti. Nem, ők felépítik a homokvárat belevágnak azonnal, lendülettel gondolkodás nélkül aztán max Pistikével jól összevesznek ha ledönti a homokvárukat, kisírják magukat és 2 perc múlva megint jó barátok lesznek.  Mi felnőttek miért vagyunk olyan bátortalanok? Sok Pistikével találkoztunk már? Előre vetítjük a jövőre a múlt sérelmeit? Miért nem élünk a mának, mitől félünk? Ha ledől a homokvár hát újra kell építeni!</p> <p>Ha elmúlt a 12 órás hullámfürdő várjuk meg a 15 órásat! Ha Pistike ledöntötte a homokvárat ne döntsük le az övét is, hanem közösen építsünk egy új homokvárat! Próbáljunk előrefele nézni, ne hátra, ne a múlt rossz tapasztalataiból építkezzünk, hanem tanuljunk a gyerekektől, akiknek tökéletesen szelektív a memóriájuk. Csak arra emlékeznek, aminek van értelme. A tegnap megígért csokira mindig emlékeznek, arra, hogy nagyon összevesztek Pistikével a homokváron egy béke puszi után már nem is emlékeznek többé. Merjünk olyan őszintén kimutatni az érzéseinket mint a gyerekek. Attól még, hogy elismerjük, hogy emberi lények vagyunk érzésekkel, hibákkal nem leszünk feltétlenül támadási felületek. Merjünk kicsit bízni az emberekben is és a saját intuíciónkban is, ne csak a tárgyakban...</p> <p>Ki tudja a következő írásomat Hajdúszoboszlóról lehet 25 év múlva fogom újra megírni, 63 évesen :-)<br />Lehet, akkor az unokáim fognak kérdezgetni a strandra lefelé menet: Mama azért van ilyen sok szoba...<br />Akkor ők fognak kiszedni a gyógyvízből: Mama kakilnom kell...</p> <p>Folyt köv... 25 év múlva...</p> <p><a href="https://bipolaris.cafeblog.hu/files/2016/08/szuless.jpg"><img class="alignnone size-full wp-image-637" src="https://bipolaris.cafeblog.hu/files/2016/08/szuless.jpg" alt="szuless" width="189" height="296" /></a><br /><br /><br /><br /></p>richhttps://bipolaris.cafeblog.hu/files/2016/08/szuless-150x150.jpg150150