1.0A tizenhetes szám rejtélyehttps://bipolaris.cafeblog.huKókai Viktóriahttps://bipolaris.cafeblog.hu/author/vikikokaigmail-com/<div class="conversation"> <div> <div> <div class="_4tdt _ua0"> <div class="_ua2"> <div class="_4tdv"> <div class="_5wd4 _1nc6 direction_ltr"> <div class="_h8t"> <div id="js_1g" class="_5wd9"> <div class="_5wde _n4o"> <div class="_5w1r _3_om _5wdf"> <div class="_4gx_"> <div class="_d97"><span class="_5yl5">Homokba dugva </span></div> <div class="_d97"><span class="_5yl5">Avagy hogyan segítsünk másokon, amikor mi se fürdünk tejben- vajban...</span></div> </div> </div> </div> <div class="_d97"><a href="https://bipolaris.cafeblog.hu/files/2016/10/14368762_1202841943113691_1369026578556169768_n.jpg"><img class="alignnone size-medium wp-image-700" src="https://bipolaris.cafeblog.hu/files/2016/10/14368762_1202841943113691_1369026578556169768_n-300x225.jpg" alt="14368762_1202841943113691_1369026578556169768_n" width="300" height="225" /></a></div> <div class="_5wde _n4o"> <div class="_5w1r _3_om _5wdf"> <div class="_4gx_"> <div class="_d97"><span class="_5yl5">Amikor az ember kicsit jobban áll anyagilag, van egy bizonyos egzisztenciális- biztonságérzete, könnyebben tud odafigyelni másokra is, de amikor őmaga is munka,- és útkeresésben van nem könnyű mások terheivel is foglalkozni. </span></div> <div class="_d97"><span class="_5yl5">Egy hete volt egy gyűlésünk a helyi önkéntes csoportunkban, ahol az egyik oszlopos tagunk feltette az egyik legfontosabb kérdést, vajon miért nem csatlakoznak többen a csoportunkhoz? Ezen gondolkodom most már több, mint egy hete és a válaszokat nagy részt rajtam kívül véltem/vélem  felfedezni,  a válaszok egy részét viszont saját magamban. </span></div> <div class="_d97"><span class="_5yl5">Arra jutottam, hogy egy karitatív non-profit csoporthoz több ok miatt is nagyon nehéz nagy számban önkénteseket találni a mai világban.</span></div> <div class="_d97"><span class="_5yl5"> Van, aki nem érzi magáénak mások problémáját, van akinél nem a segíteni vágyás hiánya áll fenn, hanem nem tud segíteni, mert se ideje, se energiája, se pénze nincsen rá. A saját problémái annyira lekötik a legtöbb embert mind lelkileg, mind anyagilag, hogy örülnek, ha a saját terheiket el bírják viselni.</span></div> <div class="_d97"><span class="_5yl5"> Néha "homokba dugni" a fejünket könnyebb. Nem észrevenni a segítségre szorulót, azt gondolni nem az én dolgom, nem az én felelősségem... majd jön más és segít, nekem megvan a magam baja.. </span></div> <div class="_d97"><span class="_5yl5">Tegnap a 6 éves kislányom a Nagyvárad téri aluljáróban egy kerekesszékes lánynak odavitte azt az aprót, amit a virágkötő hölgy nem fogadott el. Nem én küldtem, ő szeretett volna neki pénzt vinni. Utána a temető után megérkeztünk a Keletibe és adni szeretett volna pénzt a zebránál kéregető kutyás bácsinak is. Mivel még vennünk kellett valami ennivalót és nem sok időnk volt a vonat indulásáig azt mondtam neki- visszafele, ha marad pénzünk adunk. Ezt válaszolta nekem: -Gonosz vagy anya. Én inkább szegény leszek, mint gonosz. (Anyja lánya :-)) Feltettem neki a kérdést- Anita, ha gonosz vagyok, akkor szerinted miért csinálom a Gyömrői Angyalokat? Hidd el, ha tudok, én is segítek, de amikor neked is szükséged van valamire azt nem adhatod oda másoknak- mondtam neki- furcsán nézett rám, nem értette, hisz eddig  ezt még nem hallotta tőlem... eddig arra tanítottam csak, hogyha valaki szegény segítenünk kell neki, ha nekünk van miből. </span></div> <div class="_d97"><span class="_5yl5">A vonathoz menet a bácsi nem állt már ott a kutyussal. Mondtam Ancsinak, hogy biztos kaptak pénzt és elmentek ebédelni. Szomorú volt.</span></div> <div class="_d97"><span class="_5yl5"> Ma reggel pont arra jártam, a bácsi ottállt a kutyussal... Úgy döntöttem, hogy nem megyek el egy Pennyt keresni, hogy megvegyem azt a Szenillás kisnoteszt és kiskedvences füzetvinyettát Ancsinak amire pont semmi szüksége nincs, hanem inkább azt a 200 Ft-ot bedobtam a bácsinak. Nála lehet jobb helye lesz a pénznek, mint a Pennynél. </span></div> <div class="_d97"><span class="_5yl5">Azt hiszem jól döntöttem. Délután el fogom mesélni Ancsikámnak, hogy láttam a kutyust (és a bácsit) és adtam neki pénzt. Biztos örülni fog neki... </span></div> <div class="_d97"><span class="_5yl5">Ahhoz, hogy segíteni tudjunk a legtöbbször nem kell teli pénztárca. Sokszor egy kis átgondolás, vásárlásátcsoportosítás is elég. Mert a kevés is elég lehet sokszor. Ha még páran adnak a bácsinak pénzt, akkor megvan a mai ennivalóra valója... </span></div> <div class="_d97"><span class="_5yl5">Ezt ha sokan tudnák, lehet más lenne a világ...</span></div> <div class="_d97"><span class="_5yl5">Sok kicsi sokra megy és mint azt Szent Ágoston egyik idézete is mondja: "Mindig tud adni, akinek a szíve szeretettel van tele.  A szeretethez nem kell teli erszény"...</span></div> </div> </div> </div> </div> </div> <div class="_3ry4"> </div> </div> </div> </div> </div> </div> </div> </div> <div> </div> <div> a kép forrása: valahonnan a facebookról, ha meglelem a forrást kiírom :-)</div> <div> </div> <div> </div>rich