1.0A tizenhetes szám rejtélyehttps://bipolaris.cafeblog.huKókai Viktóriahttps://bipolaris.cafeblog.hu/author/vikikokaigmail-com/<div dir="ltr">A múló idő teljes mese</div> <div dir="ltr"> </div> <div dir="ltr" style="text-align: center"><strong> 1. rész</strong></div> <div dir="ltr"><a href="https://bipolaris.cafeblog.hu/files/2018/01/55eeda74bcb72aa9badeec8026d7cf92.jpg"><img class="alignnone size-medium wp-image-945" src="https://bipolaris.cafeblog.hu/files/2018/01/55eeda74bcb72aa9badeec8026d7cf92-300x300.jpg" alt="" width="300" height="300" /></a></div> <div dir="ltr"> </div> <div class="gmail_attr" dir="ltr">-Ne menj még!- kérte a róka</div> <p>-De muszáj mennem –mondta a kis herceg- a világnak szüksége van rá, hogy megmentsem.</p> <p>- Nekem is szükségem van rád hercegem. Kérlek, maradj!</p> <p>-Sajnos rókám, drága rókácskám nem lehet! Attól még, hogy megszelidítettelek, te ugyanúgy róka maradtál én pedig ugyanúgy egy herceg telis-tele küldetésekkel.</p> <p>Ami megváltozott az a szívünk.</p> <p>Ezentúl nem magányosan fogok bolyongani a világban, hanem mindig bennem lesz valaki, aki tudom, hogy az én kis Rókám marad örökkön-örökké.</p> <p>Jöhetnek rókalányok, herceg kisasszonyok, jöhet bárki és bármi, de a mi barátságunkat még egy cunami se fogja elsodorni. És tudod miért kis rókám?</p> <p>-Miért hercegem?</p> <p>­ Mert az idő múlik, a szerelem is elmúlik, de a barátságon nem fog az idő. A barátság örökkévaló.</p> <p>A szépség elfogy, a drága ajándékok értéküket vesztik, de mi örökre iker-lelkek fogunk maradni az idők végezetéig. Amíg csak élek és még azon is túl.</p> <p>Most pedig mennem kell. Fogadd tőlem szeretettel búcsúzóul a verset, melyet bár nem most és nem neked írtam, de a szíved ugyanilyen fontos nekem (sőt még annál is inkább az):</p> <p> </p> <p>                           <em>A múló idő</em></p> <p><em>                A ma az csupán egy perc</em></p> <p><em>                Te szenvedsz és újraszeretsz</em></p> <p><em>                örök a körforgás mert megállás nincsen</em></p> <p><em>                mégis a te szíved az én összes kincsem</em></p> <p> </p> <p>Most pedig sietek mert lekésem a világmegmentő űrhajómat....</p> <div dir="ltr"> <div class="gmail_quote"> <div dir="ltr"> <div class="gmail_quote"> <div style="text-align: center"><b> 2. rész</b></div> <div> </div> </div> </div> </div> <div><a href="https://bipolaris.cafeblog.hu/files/2020/04/kishercegegyedül.jpg"><img class="alignnone size-medium wp-image-1072" src="https://bipolaris.cafeblog.hu/files/2020/04/kishercegegyedül-227x300.jpg" alt="" width="227" height="300" /></a></div> <div> </div> <div class="gmail_quote"> <div dir="ltr"> <div class="gmail_quote"> <div dir="auto">Eltelt két év.</div> <div dir="auto">A kis herceg bolyongott a nagyvilágban.</div> <div dir="auto">Bármerre is járt, szíve mindig szomorú volt kicsit. Szomorú volt, mert a kis róka járt az eszében. Az ő rókája.</div> <div dir="auto">Bár ő szelidítette meg a rókácskát mégis úgy érezte magát, mint ha őt varázsolták volna el.</div> <div dir="auto">Egy olyan varázslat érte, melyhez foghatóban sose volt még része. </div> <div dir="auto">Nem tehetett róla és ellene, de sok mindenről a róka jutott az eszébe.<br />Úgy érezte találkozniuk kell még az életben. A világ elszakította őket egymástól. </div> <div dir="auto">Úgy érezte mintha ketté lett volna törve a szíve és a másik fele a kis rókánál maradt volna.<br />A rókánál, aki az ő ikerlelke volt.<br /><br />Hogy mégis mit jelentett ez? Az idők kezdetétől egy lélek voltak, egy szív, egy gondolat, egy érzés.</div> <div dir="auto">Amikor az egyikük nevetett, a másik is boldog volt. Amikor könnyes volt a szeme az egyiknek, a másik szíve majd megszakadt. Egyre gondoltak. Egymás mondatait be tudták fejezni. Szavak nélkül is megértették egymást. <br /><br />Voltak napok amikor boldogsággal töltötte el az, hogy szerethette. A szíve nyitva állt a szeretet befogadására.</div> <div dir="auto">Más napokon azt kívánta bár sose ismerte volna meg. De olyan nap is volt, mikor eszébe se jutott, azokon a napokon volt a legboldogabb.<br />Azok a napok voltak a legjobbak mikor más dolgok jártak a fejében.  <div dir="auto">Járt- kelt egyik bolygóról a másikra és tette a dolgát. Akinek tudott segített és napról- napra élt. Minden egyes nap új küldetésekkel foglalkozott.</div> <div dir="auto"><br /> <div dir="auto">Azt viszont nem sejthette, hogy érdekes dolgokat tartogat még számukra a jövő.</div> </div> </div> <div dir="auto"> </div> <div dir="auto"> <div dir="auto"> <div dir="auto"><a href="https://bipolaris.cafeblog.hu/files/2020/04/róka.jpg"><img class="alignnone size-medium wp-image-1073" src="https://bipolaris.cafeblog.hu/files/2020/04/róka-212x300.jpg" alt="" width="212" height="300" /></a></div> <div dir="auto"> </div> <div dir="auto">A kis róka az eget kémlelte. Minden egyes este úgy nézte a csillagokat, mintha azok előre jeleznék a kis herceg eljövetelét.</div> <div dir="auto">Reménykedve nézett fel az égre és egy jelre várt. Egy jelre, hogy az univerzum segíti találkozásukat. <br />A kis róka ahogy egyre csak várt, napról napra komolyabb lett. Ahogy telt az idő, annál inkább egyre kevésbé tudott a szívével látni.  Hisz bár ismerte az igazi titkot, mégis úgy érezte, hogy ha nem táplálja semmi a szívét elveszítheti a lényeget. Az igazi lényeg pedig abban a vágyban volt, mellyel kis hercegét várta. <br />Várt, csak várt és közben reménykedett. Remélte, hogy a herceg visszatér még időben és nem hagyja hogy a hite elvesszen. Amíg reménykedett addig élt a szíve. Félt, ha elhagyná a hite a szive megszűnne dobogni.<br /><br />Egy napon a Föld nevű bolygón- ahol a róka lakott- nagy ijedelem tört ki. Az emberek elkezdtek félni. Valamilyen betegségtől, melyet nem ismertek jól, nem tudták mit tehetnek a megszüntetéséért.</div> <div dir="auto">Ahogy az emberek bezárkóztak házaikba és elkezdett nőni a félelem, úgy szorult háttérbe a szeretet és növekedett a sötétség. <br />Viszont volt pár ház, mely ragyogó fényben pompázott. Olyan fény volt bent, hogy a ragyogás átitatta a falakat és reményt adott a szomorkodóknak.</div> <div dir="auto">Ezekben a házakban olyan emberek laktak, akik még a szívükkel láttak.</div> <div dir="auto"> <div class="gmail_attr" dir="ltr">A kis hercegnek le kellett mennie a Földre, hogy segítsen a földlakóknak. Annyi gonddal és félelemmel találkozott, hogy sokáig ottmaradt velük.</div> <div dir="auto">Annyi feladata akadt, hogy nem volt ideje a kis rókát keresni.<br />Egyre jobban elfelejtette őt.<br />A sok aggodalmaskodás közben nem törődött azzal a belső hanggal mely a róka felé terelte volna.<br />A róka sokáig várt és várt és a szíve továbbra is kitartott. <br />Egyszer csak egy másik rókától azt hallotta, hogy a kis herceg visszatért. <br />Várt egy darabig, de a herceg nem kereste fel, így kezdett elszontyolodni. <br />Mígnem egy nap nagy bátorságot gyűjtött és ő kereste meg a herceget. <br />Odament a herceghez, lassan, óvatosan közelítette meg. A herceg mégis megijedt tőle.<br />Váratlanul érte a találkozás, nem volt felkészülve rá. Eléggé elutasítóan viselkedett vele. <br />- De ügyesen segítesz a családoknak! - hízelgett neki a róka.<br />- Ez a dolgom, ügyesnek lenni- felelte a herceg.<br />Mit keresel itt róka? Most nem érek rá. <br />- Értem -mondta a róka. - Ne haragudj, hogy zavartalak- mondta lehajtott fejjel és elsomfordált.<br />A kis herceg csak akkor kapcsolt, mikor már elment a kis róka.<br />Hiába ment utána, a róka nagyon megbántódott, nem szeretett volna már beszélni vele. <br />A herceg még pár hétig a Földön volt, majd elhagyta a bolygót.<br />....<br />Eltelt pár év.</div> <div dir="auto"> </div> <div dir="auto">A kis herceg bár sokat változott az évek során, szívében sose nőtt fel igazán.<br />Bár volt egy időszak az életében, amikor elfelejtette milyen szeretni, mégis amikor a rókájára gondolt elfogta a szomorúság. <br />Sose bocsájtotta meg magának, hogy elutasító volt akkor a rókával. <br />Csak remélni tudta, hogy lesz még lehetőségük beszélni egymással. <br /><br /> <div dir="auto">A rókának családja volt sok kis rókával. Boldogan élt a rókalánnyal, aki a felesége lett.<br />Néha még eszébe jutott a kis herceg, de nem szomorúan gondolt rá, hanem mint egy szép emlékre. Egy emlékre, mely örökké a szívébe vésődött.</div> <div dir="auto">Az első és egyetlen ember volt az életében. Egy ember, aki megtanította őt igazán szeretni.<br />Egy ember, akitől megtanulta, hogy mit jelent az, ha valaki hiányzik.</div> <div dir="auto">Megtanulta, hogy mit jelent várakozni, megtanulta mit jelent az idő. </div> <div dir="auto"> </div> </div> <div dir="auto">Folyt. Köv ?</div> </div> <div dir="auto"><a href="https://bipolaris.cafeblog.hu/files/2020/04/együtt.jpg"><img class="alignnone size-full wp-image-1076" src="https://bipolaris.cafeblog.hu/files/2020/04/együtt.jpg" alt="" width="236" height="236" /></a></div> </div> </div> <div dir="auto"> </div> <div dir="auto"> <div dir="auto">A fotók forrása: </div> <div dir="auto">https://hu.pinterest.com/pin/337558934574218670/</div> <div dir="auto">https://hu.pinterest.com/pin/466685580138666266/</div> <div dir="auto">https://hu.pinterest.com/pin/716987203160493066/</div> <div dir="auto"> </div> </div> </div> <div dir="auto">2018. januárjában írtam az első részt, a másodikat 2020 áprilisában</div> </div> </div> </div>richhttps://bipolaris.cafeblog.hu/files/2020/04/róka-150x150.jpg150150