<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>A tizenhetes szám rejtélye</provider_name><provider_url>https://bipolaris.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Kókai Viktória</author_name><author_url>https://bipolaris.cafeblog.hu/author/vikikokaigmail-com/</author_url><title>A kismadár</title><html>&lt;p&gt;A kismadár&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Volt egyszer egy kismadár, aki hosszú idő óta kalickában élt. &lt;br /&gt;Gazdája annyira féltette, hogy nem engedte ki egy percre se a rácsok közül.&lt;br /&gt;Nagyon félt, hogy elszökik.&lt;br /&gt;Minél tovább volt bezárva a madárka, annál inkább nőtt benne a vágy, hogy kiszabadulhasson.&lt;br /&gt;Szerette volna látni a kék eget, szeretett volna más madárkákkal találkozni.&lt;br /&gt;De nem tehette. A gazdája nem bízott benne.&lt;br /&gt;Attól félt, ha egyszer elrepül többé sose tér haza.&lt;br /&gt;Egy napon viszont a kalitka ajtaja nyitva maradt. A kis hős sokat gondolkodott azon, hogy ki merjen- e repülni vagy sem.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Szerette a gazdáját és tudta ha meglátja az üres rácsokat, akkor lehet megszakad a szíve. Másrészről viszont olyan régóta be volt már zárva, hogy kezdte elveszíteni a reményt. A reményt arra, hogy lelke feltöltődjön és megint szárnyalni tudjon.&lt;br /&gt;Egy jelre várt, hogy lépni merjen. Ekkor egy angyaltoll hullott le az égből a nyitott ablakon berepülve. Ez egyértelmű, hogy egy jel volt. Egy jel, mely indulásra buzdította. &lt;br /&gt;Nagyon félt, hogy visszatalál- e a kaland után így még mindig bizonytalanul lépegetett előre, majd hátra.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Egyszercsak nagy bátorságra lelt, mert szíve azt sugallta neki, így kireppent a kalickából. Eleinte nagyon lassan repült, majd egyre biztosabb lett magában. Nem is kellett sokat várnia megjelent egy másik kismadár akivel összebarátkozott. Megbeszélték, hogy máskor is tudnak beszélgetni majd a nyitott ablakon keresztül miután a madárka visszarepült a kalickájába. &lt;br /&gt;Így is történt. A bátor madárka visszarepült a kalickájába és így nem törte össze a gazdája szívét.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Lett egy barátja, aki minden nap meglátogatta őt. Többé nem volt már magányos.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;a href=&quot;https://bipolaris.cafeblog.hu/files/2020/08/kolibri.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;alignnone size-medium wp-image-1174&quot; src=&quot;https://bipolaris.cafeblog.hu/files/2020/08/kolibri-223x300.jpg&quot; alt=&quot;&quot; width=&quot;223&quot; height=&quot;300&quot; /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/p&gt;</html><type>rich</type><thumbnail_url>https://bipolaris.cafeblog.hu/files/2020/08/kolibri-150x150.jpg</thumbnail_url><thumbnail_width>150</thumbnail_width><thumbnail_height>150</thumbnail_height></oembed>