Áldott betegség
3 és 4 óra között torokfájásra keltem. Azaz inkább mandula lesz ez. Napok óta gombóc a torkomban, száraz köhögés…SEPT és egyéb csodák sem segítenek. Igen tudom vírus is van… na azért ma szépen elmegyünk a doktornénihez! Az eső se esik, hurrikánt se jeleztek elő még földrengés se várható, nincs kifogás. Uccu neki! Míg visszaaltatni próbálom az én toroknyavalyámra felkelő kislányomat addig agyalok… és imádkozgatok azaz inkább mantrázgatom….
“Kérlek titeket Égiek, Istenem, Angyalkák ne legyen mandula műtét, adjatok még időt, tudom elcsesztem sok időmet de ezentúl tényleg odafigyelek jobban a valóban fontos dolgokra…”
Hogy milyen idő? Milyen fontos dolgok?
Amikor az emberrel- bár nem túl sűrűn, de néha- megesik, hogy majdnem meghal egy “műtét közben bekövetkező váratlan baleset” következtében, melyet nevezzünk nevén DIC-nek, akkor utána nem igazán úgy látja a dolgokat mint előtte.
…Két éve lesz most már… júni 17…
…amikor majdnem…
…de szerencsére csak majdnem…
Na szóval utána kaptam valamit odafentről… azaz úgy sejtem nem csak egy dolgot- esélyt mely elég sok mindent foglal magába. Esélyt az újrakezdésre, időt, hogy amit eddig fontosnak tartottunk azt átértékelhessük, új terveket, új feladatokat és sok-sok új napfelkeltét.
Na OK, de mi a fészkes fenéért csak akkor jut eszünkbe a Carpe Diem, amikor valami baj van?
Miért nem kelünk úgy fel minden reggel, mintha az lenne életünk utolsó napja (persze nem depisen csak pozitívan).
Miért kell ahhoz a saját (vagy szeretteink) betegsége/ halálesete, hogy rájöjjünk: HAHÓ!!!! Ne cseszd már el az életedet!
HAHÓ! Kit érdekel az az Ikea bútor, vagy egy autó… a család, a barátok, az értékteremtés, a megélt tapasztalatok, élmények, pillanatok a fontosak!!!
Aztán ha szerencsések vagyunk kitartásunk és lelkesedésünk nem csak a gyógyszeres kezelés végéig tart és az antibiotikummal együtt nem ér véget egy rövidtávú memóriaként…
Vegyük észre a jeleket, lehet egy betegség nem probléma akar lenni, hanem egy álruhás áldás… lehet új lehetőségeket teremt.. új esélyt arra, hogy ácsi, pihi, nyugi, újratervezés… lehet a Te készülékedben van a hiba nem a vírus a hunyó…
És lehet, ha nem a véletlent látjuk meg a betegségben, hanem sorsszerűséget, esélyt egy választási lehetőségre és a pár napos kényszerpihit jól használjuk ki, akkor újra visszatérhetünk a jó útra esetleg tanulva a karma tanításából is egy keveset (nem csak a gyógyszertájékoztatóból).
Források:
https://hu.pinterest.com/pin/568016571734149313/
Kommentek