A tizenhetes szám rejtélye

A fiú, aki megmentette a reményt

Összenéztek, mosolyogtak.
Megszületett! Végre!!!
– Megszületett a kis fényküldött…- mondta egyikük
– Sok jót fog tenni még ezért a világért- folytatta a másik
Pici, drága kisbaba volt, aki csak úgy vonzotta a tekinteteket.
A folyosón, ahol anyukája tolta a babakocsiját, egy másik kisbaba gurult.
A két kicsi huncutan nézett egymásra és mosolygott.
Nem hiába- gondolta a két angyal lefelé nézve- A földi angyalok felismerik egymást.

Eltelt pár év a kis fiúcska felcseperedett.
A játszótéren mindig megvígasztalta azt, aki elesett. Az oviban a kedvenc plüssét odaadta annak a kislánynak, aki otthon hagyta alvókáját. Az iskolában megvédte azokat, akiket csúfoltak.

Ahogy egyre nagyobb lett, úgy nőtt szívében a vágy, hogy jobbá tegye ezt a világot. Nehéz dolga volt, mégis mindig talált lehetőséget egy- egy jó cselekedetre.
Szeretetét lelkesen próbálta kifejezni: mindenkihez volt egy kedves szava, rengeteg energiát töltött azzal, hogy felvidítson másokat.
Egyszer egy nagy küldetést kapott az égiektől, meg kellett mentenie valaki életét. Ez a valaki egy másik földi angyal volt. Bár nem tudták sem magukról sem egymásról, hogy angyalok mégis mindketten hasonlóan gondolkodtak.

A másik földi angyal szíve megszakadt, elfáradt a sok szomorúságot látva, mely a világban körülvette. Azt látta, hogy az emberek nem törődnek már egymással, mindig csak a pénz és a földi javak után futnak, a szeretet már rég elveszettnek tűnt. Megmentésre volt szüksége. Ekkor érkezett életébe a kis angyal, aki állandó pozitív hozzáállásával, lelkesedésével visszaadta a reményt és a hitet az angyalnak. Újra tudott hinni és szeretni.

A kis angyal segített felnyitni a szemét arra, hogy az árnyék mellett ott a fény, a rossz mellett ott a jó, a reménytelennek tűnő helyzetekből pedig hittel bármikor ki lehet jönni.

A kis angyalnak nem volt varázspálcája, se mágikus sisakja, még csak varázsfőzeteket se tudott készíteni. Egy varázslatot ” birtokolt” csak : nagyon tudott szeretni. Ez a szeretet elegendő volt ahhoz, hogy a szomorú angyalt újra felvidítsa. Mikor a szomorú angyal újra vidám lett, szívébe visszaköltözött a remény. Újra tudott hinni és szeretni és azontúl együtt mentették meg a világot. Mert a világnak csak három dologra volt szüksége: hitre, reményre és szeretetre.

A kép forrása: https://hu.pinterest.com/pin/100768110396350096/

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!