Egy ideje már nem írtam. Most mégis tintát és tollat/ billentyűzetet ragadok. Tegnap ugyanis a városkám egyik on- line közösségi felületén parázs vita alakult ki egy eredetileg jó szándékú segítő posztból.
A segítség egy olyan hölgytől érkezett, aki teljes jó szándékkal felajánlotta, hogy a közelgő karácsonyi ünnepekre való tekintettel segítene egy családnak. Ez eddig nagyon szép és kedves gesztus, de mégis vitás helyzetet szült. Ráadásul a vitás helyzet kialakításában nekem is részem volt, mert nem bírtam megállni, hogy ne szóljak hozzá és a hozzászólásommal vélhetően kicsit a hölgyet is és azokat a kommentelőket is megsértettem akik hozzászólásai kicsikarták belőlem a reakciómat.
Ez a “téma” ugyanis engem is nagyon érint. A téma szót idézőjelbe tettem, mert nehéz úgy témáról beszélni, ha a téma ” tárgyai” emberek…
Idén tavasszal elsősorban családi okok miatt úgy döntöttem, hogy hosszabb időre befejezem azt a karitatív tevékenységet, mely 2015 júliusa óta napirendem és életem, szívem- lelkem aktív része volt.
Ez a tevékenység egy olyan karitatív csoportban való napi 6-7 órás/vagy több önkéntes részvételemet jelentette, mely csoport megálmodója, mondhatjuk “szellemi anyja ” én voltam. Szerencsére az elmúlt lassan 2 és fél évben olyan csoporttársakra találtam, akik lehetővé tették a számomra, hogy a csoportból való kivonulásom ellenére az továbbra is zavartalanul működjön tovább. Ez a csoport a Gyömrői Angyalok csoport.
A csoport létrehozásának oka elég összetett volt, régebben még 2015 nyarán ide, a blogomba is írtam róla egy bejegyzést. Ha most visszaemlékezem a fő okokra röviden annyit mondanék, hogy szerettem volna meghálálni valahogy a jó Istennek, hogy túléltem valamit, amibe bele is halhattam volna. Egyéb katalizátorai pedig 2015 nyarának eseményei voltak- a médiában és a saját szemem fülem (szívem) által tapasztalt hírek, események indították el bennem a csoport elindításának a vágyát.
De nem hagyhatom ki a fő motivációt sem, mely saját életrajzi regényemben lenne keresendő (ha lenne ilyen :-)).
Azt ugyebár tudjuk, hogy elsősorban az érint meg minket, amit mi magunk is átéltünk, vagy átélünk nap mint nap. Így nyilván az esetek nagy többségében pl. az épít futball stadiont is közpénzből, aki szereti a focit, az megy orvosnak, aki valakit szeretne megmenteni időutazóként, az lesz állatorvos, akinek gyerekkorában voltak állatai és nagy részt ez érvényes azokra az emberekre is, akik napi szinten erőt, időt és energiát nem sajnálva órákon át segítenek másoknak.
Velem is így történt. Igaz sose éltünk mélyszegénységben édesanyámmal, de azért nagyon jól jött, amikor Tokodi Ilona művésznő- akinek anyukám annak idején ( 1992- 1997 közt ) a fellépő pulóverereit kötötte/horgolta -karácsonykor a nekem és egy volt gimnáziumi osztálytársamnak “szánt” Puccini színházjegyek borítékába 100 dollárt is betett. Ez a pénz akkor hatalmas segítség volt nekünk. A művésznő nemes gesztusáról is beszélhetnék/írhatnék rengeteget, de mégis csak egy elemét emelném ki: a feltétel nélküli önzetlenséget.
Ebből a 100 dollárból ki tudtuk fizetni azt a gázszámlát, amit már egy ideje részletekben fizettünk, ebből a 100 dollárból karácsony előtt úgy tudtunk szaloncukrot és halat venni, hogy közben nem azon kellett gondolkodnunk, hogy mit válasszunk: fűtsünk be inkább, vagy vegyünk bejglit is. Ebből a 100 dollárból 15-16 éves koromban egy életre megtanultam, hogy milyen önzetlenül segíteni másoknak. Ebből a 100 dollárból megtanultam, hogy milyenek az igazi földi angyalok….
A művésznő nem mellékelt semmi olyan cetlit melyre ilyeneket írt volna fel: “Borika ne vegyen se cigit, se alkoholt az összegből, ha kérhetem. És ha nem túl nagy kérés lottó szelvényt se vegyen belőle…”
A művésznő úgy segített, hogy ránk bízta, hogy mire költjük a pénzt. Önzetlenül, szeretetből, úgy fektette be a pénzét, hogy tudta, azt soha többet visszakapni nem fogja (hacsak nem most ezzel a cikkemmel meg nem hálálom neki 🙂 )
Szóval ilyen előzmények is közrejátszottak abban, hogy 2015 nyarán megszületett a Gyömrői Angyalok csoport. Egy csoport, mely “pótgyermekemmé” vált. Egy csoport mely túlnőtt rajtam is :-). Egy csoport melynek mozgatórugója a szeretet. Egy csoport, melyet sokat tapasztalt okos emberek vezetnek….
Karácsony közeledtével sokkal több olyan poszt található a facebookon, sokkal több olyan plakát van az utcákon, sokkal több olyan reklám megy a tévében, mely az adakozásra, pénztárcánk kinyitására buzdít minket. Így volt ez 30 éve is, így van ez most is és így lesz ez minden bizonnyal az elkövetkező 30 évben is.
Karácsonykor ugyanis a tudatalattinkban elkezd munkálkodni az a kisangyal, aki gyermekkorunk óta várja bennünk a Jézuska eljövetelét. Karácsony előtt önkéntelenül is elkezdjük kompenzálni azt a sok nemtörődömséget, mellyel embertársainkat az év során kezeltük. Ilyenkor valahol az dolgozik bennünk, amit gyerekkorunkban belénk neveltek, hogyha nem leszünk jók, akkor a Jézuska nem fog hozni ajándékot….
December 20 táján a nagy karácsonyi-marketing-fogaskerékbe belekerülve még az is megeshet, hogy míg a “Last Christmas”, vagy az “All I want for Christmas is You” csodás hangjegyei dübörögnek az agyon zsúfolt bevásárlóközpontok shoppingolós tömegében -pénzt dobálunk be olyan kihelyezett dobozokba, melyekről az év többi 364 napjában tudomást se veszünk.
Karácsony előtt hajlamosak vagyunk segíteni fűnek-fának, árva kiskutyusoknak, éhező gyerekeknek még a szájjal-lábbal festőktől is megvesszük a képeslapot csak jó legyen a lelkiismeretünk.
Ez szép és jó, de vajon miért nem tesszük ezt az év többi 364 napjában is?
A kérdés nem csak költői…
A Gyömrői Angyalok ezt teszi …azaz majdnem ezt. Ami egyezik az az önzetlen segítés. Az egész éves önzetlen háló adásra való törekvés.
A csapat működési elveinek a letételében szerves részem volt. A csoport működésének kezdetén voltak olyan tevékenységek melyekre rájöttünk kollektíven, hogy nem tartozik a gyömrői angyalok profiljához (ilyen a közintézmények fizikai állapotának a megjavítása is például).
A csoport legnagyobb ereje annak az elsősorban helyi összetevőnek köszönhető, melyet önzetlen hús- vér emberek és kisvállalkozások adományai tesznek össze. Adományok, melyeket a szeretet mozgat. Adományok, melyek közé bár néha koszos, ki nem mosott ruhák is keverednek, de szerencsére az a ritkább.
De visszatérve az eredeti témához, mely a cikk megírására indított engem így szombat éjszaka 🙂
Pálcát törni mások feje fölött könnyű….
..de nem túl szerencsés…
Megítélhetjük az embereket alkohol,- és cigarettafogyasztásuk alapján is… De ha leülünk velük egy kávéra – kis szerencsével az a helység fűtött lesz és a kávéhoz még a víz se fagyott el a csövekben… Már persze ha van egyáltalán kávé…
Szóval ha leülünk és megismerjük az egyes emberek életét sokszor rájövünk, hogy rohadtul el kell szégyellni magunkat, hogy mi mennyi pénzt pocsékolunk el nap mint nap olyan hülyeségekre, melyek a multik zsebeit tömi…
Ha megtanulunk hallgatni és figyelni rájövünk, hogy olyan, hogy csak jó hely nem mindig van.
Hogy mégis mi az a csak jó hely?
Az az a hely, amit néha egyes adományozók elképzelnek, hogy ideális lenne a befektetett pénzüknek. Egy hely, ahol anyu apu nem iszik, nem cigizik, nem lottózik, napi 20 órát dolgozik, nem roma, nem migráns, nem beszél csúnyán, nem kiabál a gyerekeivel, ha azok rosszak, és reggeltől estig imátkozik. Valami ilyesmi lehet a csak jó hely…
Sajnos a csak jó helyek Magyarország szegényebb részein nem sűrűn fordulnak elő. A rászoruló családok házatáján a legtöbbször maga a munka és képzettséghiány vagy a rossz egészségi állapot az anyagi nehézségek oka.
Gyömrőn szerencsére nagy részt tisztességes, becsületes, dolgos családok élnek kevesen dohányoznak (40-ből talán 4) mert a szülők a pénzüket a gyermekekre költik (sokszor sajnos gyógyszerre a legtöbbet). Itallal családnál egyáltalán nem találkoztam.
Vannak viszont olyan magyarországi régiók, ahol lehet, “fűtés” gyanánt az alkohol olcsóbb, mint a fa. Ha apu és /vagy anyu iszik akkor az ő gyermeke még annál is rászorulóbb!!!
Na ilyenkor kell észnél lenni! Okosan kell adományozni. Nem pénzt kell adni, hanem gyümölcsöt, tartósélelmiszert kell adni a gyerekeknek. Iskolaszert, segíteni befűteni, valami ajándékot adni nekik a fa alá. Ilyenkor a legnehezebb hálót adni.
De anyu és apu se sorozatgyilkos… anyu és apu a piába és a cigibe menekül sokszor a valóság elől, mely az, hogy bár mindent megtesz mégse tudja úgy ellátni a gyermekeit, ahogy ő azt szeretné. Addig jó, míg anyu és apu nem a pszichiátrián ülnek … mert akkor a gyerekek saját magukat nevelhetik. Akik pedig többet isznak a kelleténél és nem látják el gyermekeiket megfelelően azokra pedig figyel a gyermekvédelem és a családsegítő, a védőnők. Azok a gyermekek már nem laknak anyuval és apuval…
…
szóval így karácsony előtt a lehető legjobb hely csakis egy lehet:
egy olyan otthon, ahol van fűtés és van terített asztal és a fa alatt ajándék a gyerekeknek…
És egyszer talán megértjük azt is, hogy ennek nem csak karácsonykor kell így lennie!!!
A képek forrása:
https://hu.pinterest.com/pin/199425089730794950/
https://hu.pinterest.com/pin/103371753916996935/
Kommentek