A tizenhetes szám rejtélye

A kismadár Volt egyszer egy kismadár, aki hosszú idő óta kalickában élt. Gazdája annyira féltette, hogy nem engedte ki egy percre se a rácsok közül.Nagyon félt, hogy elszökik.Minél tovább volt bezárva a madárka, annál inkább nőtt benne a vágy, hogy kiszabadulhasson.Szerette volna látni a kék eget, szeretett volna más madárkákkal találkozni.De nem tehette. A gazdája… Tovább »

  Szerelmes vers Te csak játszol az éj tükrében Varázsod ezer meg ezer kikelet Mozzanatod a lét tengerében sudáran emelé ki szívedet Messze vagy tőlem, de mégis mellettem Az árnyékok arcodról nem sütnek rám Érzem, lelkedet felém tereled s ajkadról süt rám a holdvilág Szerelmedre nézvén vágyam ég itt bent örök a tűz, csak kint… Tovább »

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy macskahernyó. Macska feje volt , hernyó teste és nyávogott. Nagyon nehéz gyerekkora volt, mert sokan csúfolták mert se macska, se hernyó nem volt. Illetve mindkettő. Próbálkozott a macskákkal de azok kinevették: – Hol vannak a lábaid? Hol van a farkad? A hernyók megijedtek tőle: – Megsüketülünk a… Tovább »

Összenéztek, mosolyogtak. Megszületett! Végre!!!– Megszületett a kis fényküldött…- mondta egyikük– Sok jót fog tenni még ezért a világért- folytatta a másikPici, drága kisbaba volt, aki csak úgy vonzotta a tekinteteket.A folyosón, ahol anyukája tolta a babakocsiját, egy másik kisbaba gurult.A két kicsi huncutan nézett egymásra és mosolygott. Nem hiába- gondolta a két angyal lefelé nézve- A… Tovább »

Az alábbi műveket ketten alkottuk Hidasi Rózsa barátnőmmel. Egyszer decemberben már megosztottam, de azóta módosult a festmény.A kép adatai: 45 x 33 feszített vászon olajfestmény Jelen esetben a vers volt előbb. Látomás Szemeidben a kék tenger Borostádon csókjaim Angyal szárnyamból Párnánkon apró tollpihék Játszanak a szélben. Arcod még látom, míg felém néz. De tudom el… Tovább »

A lenti írásomat régen írtam. Akkor bizton hittem a sorsban és úgy gondoltam csak az utat választjuk mi, az, hogy hová érkezünk az mindig változatlan, adott. Most úgy érzem, vannak kis állomások, melyeken megpihenhetünk kicsit, aztán utazunk tovább. Útközben minden változó, megváltoztatható. Ahogy döntünk, cselekszünk aszerint változik a következő állomás is. Utazunk,míg a végső célig… Tovább »

Szeretlek? Szeretsz? Vajon tudunk megfelelően kommunikálni?Ki tudjuk fejezni a szeretetünket?Amikor azt mondjuk, hogy szeretünk valakit, az többféle szeretetet jelenthet. Sokszor nem tudjuk elmondani a másiknak hogy szeretjük.Van, hogy nincs rá lehetőségünk, van, hogy félünk a szótól magától és olyan is van, hogy mi magunk se tudjuk mi is az, amit érzünk.Azt, hogy szeretünk valakit sokszor… Tovább »

Ha el kell engednünk valakit az nagyon nehéz tud lenni. Főleg akkor ha válaszok nélkül maradunk. Mégis miért olyan nehéz az elengedés? Mihez kötődünk? A személyhez vagy ahhoz az érzéshez amit átéltünk addig amíg életünk részese volt? Legyen szó egy elvesztett kisbabáról, egy eltávozott szülőről, egy véget ért szerelemről, egy megszűnt barátságról. Mégis miért csapjuk… Tovább »

Eltelhet az életünk csak úgy, hogy várunk.Mindig várunk valamire. Mindenki másra vár.Várunk egy szebb, jobb napra.Egy új esélyre, egy lehetőségre.Egy mosolyra, egy szép szóra.Egy igenre vagy egy nemre.Egy álomra és egy jövőre.Egy barátra, barátnőre.Sokszor elég lenne elindulni, egy lépést tenni álmaink felé, de nem merünk lépni.Pedig sokszor csak EGY bátor lépésen múlik minden. Egy lépésen,… Tovább »

... Tovább »