Mindig van másik út!

Éppen Müller Péter Jóskönyvét és az azzal kapcsolatos írásokat tanulmányoztam a neten, amikor egyszer csak ezt az idézetet olvastam: 

“Egész lényedbe bele van írva a sorsod, rajtad áll, hogy megvalósítod-e. Életünk drámáját saját magunk alkotjuk. Sok-sok múltbeli tapasztalat alapján teremtünk jellemet, sorsot, eljövendő próbatételeket magunknak. Többféle lehetséges jövőnk van, melyek közül mi magunk választunk. Utat választhatunk, minden más determinált. “

A saját, egy évvel ezelőtti (2015.január 21-ei) írásom jutott róla az eszembe… és igen kb ugyanezt mondom benne én is…

Mindig van másik út!

 Gyerekkoromban volt egy könyvsorozat. Azt hiszem az volt a címe, hogy Kaland, játék, kockázat. Afféle fantasy könyv féle volt, melyben én, az olvasó egyfajta szerepjátékot játszottam: én voltam a főhős és amikor egy elágazáshoz érkeztem, dönthettem, hogy merre menjek tovább. Pl. A, megküzdök a sárkánnyal B, visszafordulok. Ha A-t választottam, lehet ott is több lehetőség adódott pl. milyen fegyvert használok, vagy kit hívok segítségül. Aztán, ha jól küzdöttem, akkor vagy túléltem, vagy lesérültem, de volt egy olyan opció is, hogy „Game Over”. Ez a játék kicsit az életre tanított minket. Megtanított arra, hogy a választásainknak súlya van és jelentősége. Ez a mi valós (nem virtuális) életünkben is így van. Sokszor a választásaink alapján dől el, hogy hogyan fog alakulni az életünk.

De valóban mi döntjük-e el a választásainkkal a sorsunk, életutunk további alakulását, vagy meg van már írva minden jó előre? Sorsunk (Karma/ Isten) van-e, vagy szabad akaratunk (liberum arbitrium)?

Általában az, hogy milyen úton megyünk az valószínűleg a mi választásunk, de a cél lehet, hogy már adott. Vannak olyan szituációk, amikor nincs választási lehetőségünk, de annak, hogy abba az adott helyzetbe kerültünk előzménye van. Vagy mi, vagy a szüleink, barátaink, rokonaink döntöttünk valahogy valamikor a múltban és ennek következtében jutottunk arra az útra, amin most vagyunk.

Persze vannak kakukktojások is (egy betegség, vagy egy haláleset is ilyen) mely sok választási lehetőséget nem ad, de akkor még mindig mi dönthetjük el azt, hogy hogyan éljük meg ezt az élethelyzetet. Begubózunk, feladjuk, vagy nekiállunk küzdeni, új célokat keresni.

Ez a mi választásunk. Kicsit olyan ez az egész, mint a Kaland-Játék-Kockázat: van egy adott forgatókönyv, egy cselekményszál. Nekünk lehet, csak az van megírva, hogy el fogunk jutni B városba, mert ott dolgunk van, de hogy A-ból, B-be hogy jutunk el, az a mi választásunk (gyalog, lovon, autóval, vonattal, busszal, esetleg repülővel).

Sokszor az életben nem merünk elindulni B-be, mert félünk attól az úttól, ami arrafele visz. Megállunk és leülünk, vagy visszafordulunk és akkor egészen addig, amíg ezt a sorsfeladatot nem oldjuk meg (nem teljesítjük a karmánkat) visszaköszön az életünkben. Aztán lehet, hogy később, évek múltán érettebb fejjel újra megkapjuk azt a lehetőséget, hogy változtassunk az életünkön és akkor fog csak kiderülni, hogy élünk-e a lehetőséggel, vagy sem. Aztán, ha egyszer megérkeztünk A-ból B-be, hogy jön-e a C-pont az csak rajtunk áll.

A lehetőségek tárháza végtelen.

Viszont, amíg A-ból B-be érkezünk közben ne felejtsünk el ÉLNI!

 A kép forrásai

az alábbiak 

http://pixabay.com/hu/fi%C3%BA-gyalogos-mack%C3%B3-gyermek-s%C3%A9ta-447701/

http://www.shutterstock.com/hu/pic.mhtml?utm_campaign=Pixabay&tpl=44814-43068&irgwc=1&&id=145613917&utm_medium=Affiliate&utm_source=44814