A tizenhetes szám rejtélye

Árral szemben?

https://www.pinterest.com/pin/398427898259282382/

Árral szemben?

 

Olvasok most egy könyvet, Marianne Williamson írta, a címe: A változás hatalma. Ebben találtam az alábbi szövegrészt:

„ …Egyetlen módszerrel nyerhetünk energiát egy túlságosan gyors mozgásban lévő világban: ha megtanulunk lelassítani. És csak egyetlen módszerrel növelhetjük befolyásunkat: ha megtanulunk elmélyülni. A saját magunk és gyermekeink számára kívánatosnak tartott világ nem az elektronikus sebességből, hanem a lelkünkben gyökerező spirituális nyugalomból fog előbukkanni. Ekkor, és csakis ekkor teremthetjük majd meg azt a világot, mely nem összetöri szívünket, hanem megnyugtatja…”

Ezen elgondolkodtam… Mi minden okozhat változást egy ember életében? Hogyan hatnak, hogyan hathatnak ránk a változások?

Sokszor nem csak az adott körülmények, élethelyzetek változnak csak meg, hanem mi magunk is. Ilyen történik akkor is, amikor új szerepbe lépünk, feleség, anya válik belőlünk és egy idő után beletanulunk a szerepünkbe: pl. megtanulunk „konyhatündérkedni”, és egy idő után ehetővé válik a főztünk is 🙂

 Persze van, amikor nehezebb feldolgozni az új körülményeket. A legnehezebb talán az, amikor nekünk is változni kéne, vagy legalább a dolgokhoz való hozzáállásunknak kéne változnia, de nem megy. Oly régóta élünk bizonyos megszokott klisék és berögződések szerint, hogy a változás legkisebb mértéke is eltölt minket félelemmel.

 Pedig mindig van valami új, mely átveszi a régi helyét. És ez nem rossz dolog, mert előre visz, fejlődni lehet tőle, tanulni lehet belőle. Lehet, hogy valami, ami megoldhatatlan problémának látszik, egy új ablakot fog nyitni az életre nekünk. Elképzelhető, hogy egy elbocsájtás borzasztóan megráz minket, de lehetséges, hogy azok az új utak, melyeket akkor kezdünk el járni, azok vezetnek életcélunk megvalósításához is.

 Ha pedig éppen minden stagnál körülöttünk ilyenkor sokszor nem tátott szájjal arra kell várnunk, hogy megérkezzen a sült galamb, hanem ha lehetőségünk van rá, akkor NEKÜNK, MAGUNKNAK  kell tennünk valamit, nekünk kell valamin változtatni esetleg mi magunknak is meg kell változni.

 De persze van olyan is, amikor mi semmit se tehetünk, csak várni tudunk. Abban az esetben, lehet, később érik meg a változtatás lehetősége. Az élet sokszor több választási lehetőséget ad, melyeket van, hogy mi észre se vesszük, csak utólag ébredünk rá, hogy máshogy is csinálhattuk volna a dolgainkat.

 Sokszor türelmesnek lenni sokkal nehezebb, mint alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Azt mondják a türelem rózsát terem. Hát igen, lehet azt is, de az is lehet, hogy néha csak gazt… Attól függ, hogy észre vesszük-e azt az adott (talán rejtett) pillanatot, amikor lépnünk kell. Ha elszalasszuk, lehet, hogy a rózsa elhervad és mire észrevesszük már csak a rózsa kiszáradt maradványait találjuk meg. Aztán, ha ezt a rózsát elkezdjük gondozni, ápolni, akkor tavasszal újra virágozhat. Így van ez a lehetőségekkel is, mindig résen kell lennünk, nyitott szemmel és szívvel kell élnünk, lehetőséget adva a változások életünkbe való beáramlásának. És akkor lehet, hogy később lesz még lehetőségünk újra megélni egy elszalasztott pillanatot.

 Amit lelki békénk megőrzése érdekében mi tehetünk ebben az állandóan változó világban, az az, hogy megtanulunk életünk folyójának a részesévé válni. Nem szemben menni az árral, hanem mint a víz folyamatosan idomulni mindenhez. Ha egy kő kerül az utunkba, akkor nem megakadni, hanem „elfolyni” mellette, ha egy vízesés jön, akkor lendületet venni és együtt lemenni a zuhataggal. Ha pedig bele kell olvadni a tengerbe, akkor se biztos, hogy ellenkezni kell, mert ha nincs valami, ami a kis folyót táplálja, akkor előbb-utóbb kiszárad.

Egy dolog viszont biztos: az embereket nem lehet megváltoztatni, csak akkor, ha ők maguk akarnak kutyából szalonnává válni.

A kép, amit választottam, azért egy pillangó, mert a változás legnagyobb bajnokainak őket tartom. A pillangók is megtanulnak változni, mást nem is tehetnek. 🙂 Ha nekiállnának nyavalyogni, ahelyett, hogy alkalmazkodnának, lehet, már nem is élnének.

 

Írta Kókai Viktória

Gyömrő, 2015-02-02 (átdolgozott írás)

A kép forrása az alábbi: https://www.pinterest.com/pin/398427898259282382/

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

A Google és Facebook belépéssel automatikusan elfogadod felhasználási feltételeinket.

VAGY


| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!