Kézimunkázzunk!

Kézimunkázzunk!

Mint a cím is mutatja a kézimunkázásra szeretnék buzdítani minden kedves olvasót.

Mostanában igencsak divatos lett a kézimunkázás. Szerencsére nem csak viselni szeretik a fiatalok a kötött vagy horgolt ruhákat, kiegészítőket, hanem egyre többen hobbi jelleggel saját maguk is kézimunkáznak. Ami nekem nagyon tetszik, az az, hogy egyre több férfiről is hallom, hogy tud és szeret kötni és horgolni. Ebben semmi furcsa nincsen, hisz ha azt vesszük, a legjobb szakácsok közt is a legtöbb férfi 100 éve pedig lehet erre is azt mondták volna, hogy nem férfias.

Vannak, akik pénzt is tudnak keresni a kézimunkázással. Sajnos tudom, hogy a kézi munkát (legyen szó egy asztalos munkájáról, vagy egy bőrdíszműveséről) nem igazán szereti, vagy nem tudja megfizetni a nagyközönség. Sokszor az alapanyagok ára is olyan magas már, hogy az alkotónak sokat kell a munkadíjából lefaragnia ahhoz, hogy el tudjon adni valamit és van, hogy napokig dolgozik pár ezer forintért (szó szerint). De aki szereti amit csinál, akinek a munkája a hivatása az ezt nem feltétlenül teherként éli meg.

Hogy a kézimunkázásnak miért is van olyan nagy szerepe? Nem csak azért mert ezzel hasznos és divatos tárgyakat készíthetünk saját magunknak, vagy akár ajándékozásra is, hanem hagyományőrzést is végzünk ezzel egyidejűleg. A hagyományőrzés pedig nagyon fontos, hiszen az efféle anyai-atyai „ örökségünk”minden értelemben felbecsülhetetlen. Ha én azt, amit még a nagymamámtól tanultam gyakorlom és továbbfejlesztem- pl. megtanulok egy komplett pulcsit készíteni és ezt megtanítom a kislányomnak is és ő meg majd az ő kislányának, akkor ez egy hatalmas dolog.

Továbbá élettanilag pozitív hatása is van a kézimunkázásnak: a kézimunka megnyugtat! (kivéve, ha huszadszor kell visszabontani valamit 🙂 )

Illetve hatalmas sikerélményt ad befejezni egy rég elkezdett munkát, melyet lehet, éveken át készítünk.

Én magam is ebben nőttem fel. Nagymamám varrónő volt. Anyukám később besegített neki a bedolgozásokba kb. 35-30 éve farmer nadrágokat varrtak. Később édesanyám évekig kézi kötéssel, horgolással tartott el minket és fordult a kocka, a nagymamám segített be neki. Aztán anyu évekig tervezett is és ki is vitelezett különböző pulcsi modelleket a Pulli újságba (aki ismeri, tudja, hogy ez annak idején nagyon jó kis újság volt), volt évekig egy Pulli rövidáru boltja is egészen addig, amíg csődbe nem ment. Sajnos annak idején (kb 20 éve) még nem voltak ilyen interaktív-jellegű közösségi oldalak és ennyi ingyen reklámozási lehetőség az V. kerületben egy üzlet bérlése nem olcsó. Anyukám közben tett egy közel 15 éves szünetet (addig internetes hirdetéseket árult, stb.), majd miután rokkant nyugdíjas lett egy kis kihagyás után újra elkezdett kötni. Először csak ajándékokat készített (karácsonyra, szülinapra) a családon, a baráti körön belül, majd a rokkant nyugdíja mellett elkezdett vállalkozni is (kb 4-5 éve) és most „lekopogom” egészen szép kis nyugdíjkiegészítést ad neki ez a tevékenység- legalábbis az őszi-téli hónapokban.

Nézzetek csak körül nagyi vagy anyu, esetleg a sógornőtök nem tud- e vmit, amit érdemes lenne megtanulnotok?!

A képen kislányommal gobelinezünk -mert nem lehet elég korán elkezdeni 🙂