Azt hiszem Oscar Wilde volt az, aki azt mondta, amikor élete végén megkérdezték, hogy ki az, aki szeretett volna lenni, ha megtehette volna. Ő pedig azt válaszolta, hogy leginkább az az Oscar Wilde, aki lehetett volna, de nem lett…
Hát igen…
Most élünk, most kell észrevennünk és kihasználnunk a lehetőségeinket. Ma kell felvennünk a fiókba zárt jobb napokra félretett fehérneműt.
Ma van itt az a nap, amikor fel kell kelnünk hamarabb, hogy mindenre jusson időnk, ma van itt az a hétfő, amikor el kell kezdünk a diétát és most van az a pillanat, amikor megérdemeljük, hogy kicsit kikapcsoljunk és ne a miérteken és a holnapon görcsöljünk.
Mint azt már Máté Péter is nagyon szépen megénekelte (és Rúzsa Magdi se csúnyán 🙂 ) annak idején:
„Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld,
mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát.
Most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.”
És tényleg…
De úgy gondolom, nem kell erre rágörcsölni, ha nagyon akarunk valamit, csak azért se jön össze: ha nagyon szeretnénk egy jó állást, nem biztos, hogy össze fog jönni ugyanúgy, mint a szerencsét se lehet erőszakkal bevonzani.
A lényeg, hogy figyeljük a jeleket, melyek, mint útjelző lámpások világítanak jártunk során. Ha többször bukkanunk ugyanazon az úton akadályba, akkor az jelző értékű lehet 🙂
De ha félünk és parázunk és túlgondoljuk a dolgokat, akkor nem tudjuk megélni a saját életünket és úgy járhatunk, mint Oscar Wilde…
Sokszor a tett halála az okoskodás…
Sokszor csakis az a legjobb megoldás, ha a szívünkre, az ösztöneinkre és a megérzéseinkre hallgatunk.
A kép forrása:
https://www.pinterest.com/pin/368169338258857728/
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: