Az olvasó nők veszélyesek?- A gyűjtögető nyelvtanárok azok, ez tuti!

Az olvasó nők veszélyesek?- A gyűjtögető nyelvtanárok azok,  ez tuti!

Azt hiszem ez már beteges…

Könyv- beteg vagyok. Nem tudom van- e valóban ilyen betegség, de ez valami tudatalatti izé lehet…

Mondhatni “időnként” ha rám jön mániákusan gyűjtöm a könyveket.

Mostani áldozataim az olasz nyelvkönyvek, olasz nyelvű szépirodalmi könyvek. Egy időben az angol,- és német nyelvű nyelvkönyveket vettem (de néha becsúszott egy-két kakukktojás is- pl szuperakciós francia könyv- hogy ez miért kakukktojás? mert egy kukkot se beszélek franciául- de sohase mondd, hogy soha ugyebár…) .

Volt több időszak, amikor hobbiként tekintettem a nyelvtanulásra (illetve már maga a könyvgyűjtés is hobbi talán 🙂 ?) , de idő (és Zsé) hiányában sok mindent csak lemásoltam és félretettem azokra az időkre, amikor:
A, szükségem lesz rá
B, lesz rá időm, hogy elolvassam

Így történt meg az is, hogy bár angolból egyelőre csak az érettségiig jutottam, de olyan mennyiségű könyvet halmoztam fel, ami meghaladja az olasz könyveim (egyéb anyagom) számát. Márpedig ugyebár az én első szerelmem az olasz nyelv most már.

Autodidakta módon sajátítottam el annak idején az olasz nyelvet, így ezen terveim még mindig élnek az angol nyelvvel kapcsolatban is, de per pillanat ahogy halad az idei év az újévi fogadalmas listámról az  5 éves terves listára kerül át az angol nyelvvizsga (ebbe most nem megyek bele miért, talán egy másik posztban:-))

A lényeg a lényeg, hogy most pedig “befektetésként” is tekintek a nyelvkönyvekre.

Ugyanis szerintem a “jó Tanár” nem csak egy könyvből tanít ( természetesen elsősorban a saját kútfejéből kell tanítania),  de én szeretem példákkal és gyakorlatokkal illusztrálni az elméletet.  Nem rég pedig azt olvastam ( ami az én “saját bőrős” tapasztalatom is), hogy a legjobban tesztekből lehet tanulni ezért én is a gyakorlatorientált oktatás híve vagyok.

Nem csak a nyelvek területén, hanem mindenben szeretem, ha gondolat-láncként összefonódnak a dolgok. (Így hajlamos vagyok szegény kislányom fejét is időnként- a férjem szerint- felesleges információkkal is túlterhelni 🙂 pl. a múltkor a görög Istenek és a Dinoszauruszok együttélésének kapcsán :-)-de ez egy másik történet ) De én úgy érzem ha valami gondolathoz, szóhoz egy másikat társítunk akkor nem csak a tudásunk, hanem a nézőpontunk is tágul sok mindennel kapcsolatban. Nekem persze valamiről rögtön egy másik dolog jut eszembe. (Lehet anyám sakkozó múltja -logikailag kicsit átöröklődött a fejembe?)

Amikor én annak idején levizsgáztam egy- egy tárgyból buta fejjel (és jó szívvel) több könyvemet úgy adtam kölcsön ( néhányat örökbe is), hogy nem gondoltam, hogy valaha még szükségem lehet rájuk. ( Illetve van egy olyan mondás is hogy kölcsön kenyér visszajár= igen tudom nem erre a jelentésre vonatkozik 🙂 és átvitt értelemben van, de én vissza szoktam adni amit kölcsön kapok- tudom rossz szokás :-), így gondoltam én is kölcsönadhatom a dolgaimat) 

Így most nem kis utána járasom ( és költségem is) újra feltölteni a készleteimet.
Na persze meg az utóbbi években újabb ( talán jobb) könyvek is feltűntek a nyelvkönyvek között. Illetve más könyveket választasz te magad is (ha választhatsz) amíg tanulsz és más könyveket választasz, ha tanítasz. Ha tanítasz már átlátod, hogy mi lehet hasznos, illetve a tapasztalataid is megvannak már egyes könyvekkel kapcsolatban. Na persze a legjobb egy saját nyelvkönyv írása lenne… (de ami késik nem múlik… felveszem a 10 éves terveim listájára ezt is 🙂 )

Hála Istennek feltalaták a könyvtárat így nem kell mindent megvenni amit el szeretnénk olvasni.
Minden egyes alkalommal, amikor bemegyek Pestre, fogadom, hogy nem fogok cipelni hazafele. Na ez az, amit szinte SOSE tudok betartani ( már főiskolás koromban is rajtam”röhögött” a fél osztály, hogy mennyit csomagoltam 1 napra is! – egy túlélő táborba is megfelelt volna a bőröndöm tartalma)

A legszebb az, amikor könyvtárba kerülök… na ekkor szoktam a legtöbbet cipelni hazafele. De hogyan is lehetnék olyan elvetemült, hogy azokat a kincseket otthagyjam és ne olvassam el?!
Hisz a tudás amúgy is hatalom! És én mindent tudni szeretnék ami belefér a “csöppnyi” agyamba. És ezt a tudást tovább is szeretném egyszer majd adni azon lelkes egyéneknek, akik engem szemelnek ki olasztanáruknak.

De ugyebár nem elég tudni, át is kell tudni adni. Na ebben nagy segítségre vannak a jó könyvek is. Persze van olyan, hogy egy könyvből (itt most nem csak a nyelvkönyvekre gondolok) csak az az 1 % lényeges ami el van rejtve benne, de az az 1% akkora kincs, hogy megéri miatta hazacipelni az egész könyvet 🙂 (mert ugyebár csak otthon tudom felfedezni a  könyv kincseit – vonaton már nem merek nagyon olvasni mert egyszer-kétszer már továbbmentem már a metróval is)

És a cím hogy jön a képbe?
Tegnap a könyvtáros hölgynek ” panaszkodtam” éppen, hogy milyen veszélyesek a könyvek, mert mindig elcsábítanak engem.

Erre említette, hogy van is egy ilyen könyv, aminek ez a címe:
“Az olvasó nők veszélyesek”

El kell majd olvasnom azt a könyvet is egyszer… legközelebb ki is veszem, ha lehet – de persze addig vissza is kell vinni a 8+2 könyvből legalább egyet, hogy újra kivehessek mást 🙂

Addig meg vigyázok a könyvekkel teli táskámmal mászkálva, hogy nehogy leüssek valakit vele véletlenül, mert szörnyet halna szegény…
( így is értelmezhető a veszélyes)
…

Azóta kikerestem ez a könyv ami a címadóm: Stefan Bollmann: Az olvasó nők veszélyesek 

A kép Forrása: http://www.morguefile.com/archive/#/?q=reading%20woman