Ön- tudatosan

Ön- tudatosan

Tudatos élet, pozitív gondolkodás, nyugodt elme, boldogság, lelki béke, bla bla bla…

Még a vízcsapból is…

De mégis mitől lesznek ezek a fogalmak gyakorlati hasznunkra? Mitől nyernek értelmet?

A választ mindannyiunknak legbelül kell keresnünk, ahol „igaz-lényünk” rejtőzik.

A fenti fogalmak mindegyike csak részegység. Teljes egészt csak a szívünkben és az elménkben tudnak alkotni. Hisz, hogy is lehet valaki tudatos, ha állandóan csak pozitívan gondolkodik? Hisz olyan nincs, hogy mindig minden pozitív legyen. Ahhoz, hogy egyensúlyba kerüljünk saját magunkkal és a világgal, ahhoz tisztában kell lennünk a határainkkal és azzal is, hogy olyan, hogy mindig minden sikerülni fog nem létezik.

Nagyon szép írásokat (könyv, cikk, blog, stb.) olvastam már arról jó magam is, hogy hogyan kell élni ahhoz, hogy boldogok legyünk. Pedig azok mind- mind csak szavak. Szépen írni én is tudok ( néha), de sokszor bizony a “tett halála az okoskodás”. Hiába a tudás, ha nem tudjuk azt a mindennapi életünkben is alkalmazni. Az akkor olyan, mint amikor ötösre vizsgázol elsősegélyadásból, de egy balesetnél lefagyva állsz tétlenül…

Van, amikor jó elmélkedni a dolgokon, de sokszor bizony cselekedni kell: azonnal és ösztönösen. Az Élet bizony már csak ilyen.

A nyugodt elmeállapot eléréséhez is nagyon sok minden kell. Ha elménk nyugtalan, akkor folyamatosan pörög és nincs ideje lelassulni, észrevenni a dolgokat, amik lehet pont a legfontosabb tényezők a nyugodt elme és ezáltal a lelki béke eléréséhez.

Egy kismadár, aki az ablakunkba repül amíg szomorkodunk, egy szivárvány az égen, a gyönyörű pünkösdi rózsák, önfeledten nevető gyermekek…

Ezek az igazán fontosak az életben: a pillanatnyi apró örömök, melyek mind- mind körülvesznek minket, csak sokszor nincs időnk észrevenni őket. Nincs időnk, mert állandóan futunk, rohanunk valahová. Az oviba, a vonathoz, a telefonhoz, a céljaink eléréséhez, a biológiai óránk utoléréséhez, stb. És így futjuk végig az “életünket”, úgy, hogy valójában nem is élünk. Ha elértünk egy célt, az sokszor jelentéktelenné válik, mert elveszít valamit a fényéből. Ha sok áldozattal, lemondással jár egy álmunk, akkor lehet nem jó utat választottunk. Hisz sokszor az út maga fontosabb, mint a cél. Sokszor egy jó kérdés többet ér a válasznál!

Ha már kora reggel azon morgolódunk, hogy mennyi dolgunk van és eluralkodik rajtunk a pánik, akkor csak egyet tehetünk: mély levegőt veszünk és újratervezzük a napot. Ok, ideális esetben segíthet az is, ha 5 perccel hamarabb kelünk fel, de mi van akkor, ha hirtelen események történnek és felborul az egész heti (talán havi, néha az összes) tervünk? Bármikor történhet egy váratlan esemény, ami kiborít a nyugodt állapotodból – legyen az egy apró-cseprő esemény vagy pedig egy nagy tragédia –ilyenkor jön elő igazándiból, hogy mennyire tudod megőrizni belső egyensúlyodat, milyen hamar tudsz újra kiegyensúlyozott lenni. Vannak emberek, akiknek már az alaptermészetük is nyugodt nem könnyen idegesítik fel magukat semmin. Ellenben vannak olyan lelkizős emberek is, akik könnyen tudnak pánikba esni és nehezen találják meg a mérlegnek azt a pontját, ahol egyensúlyt lehet teremteni. Illetve adott események se hasonlóan hatnak ránk tizenévesen és negyvenévesen. Lehet, hogy valami, ami nem okozott nekünk semmilyen akadályt 20 éve, az most hatalmas önfegyelmet igényel tőlünk. Ugyanis –bár ez sokszor észrevétlenül történik, de- mi magunk is változunk. Az életesemények, a tapasztalatok úgy formálnak minket, mint a folyóvíz a homokot. Sokszor segíthet a hit is. Elhinni, hogy minden úgy történik, ahogy annak lennie kell és el kell fogadni, hogy vannak dolgok, amiken nem tudunk változtatni. Legyen szó a múlt eseményeiről, vagy adott negatív körülményekről. Na, ilyenkor meg kell nyomnunk az újratervezés gombot és belső GPS- ünkre kell hallgatnunk. Van olyan, hogy ez egyedül nem mindig megy. Ilyenkor fontos, hogy jó környezetbe kerüljünk. Ha már elindulsz a lejtőn kell Valaki vagy Valami ami visszahúz és azt mondja : HÉ! Ébresztő! Ilyenkor észre kell vennünk az IGAZÁN fontos dolgokat. Könnyű a fától nem észrevenni az erdőt. Persze fontos az is, hogy a “kivasalandó ruhák hegye” megmászhatóbb legyen, de lehet olyan vissza nem térő lehetőség ( vagy feladat) adódik, ami nem várhat. Meg kell tanulni nyitott szemmel élni!

Az persze jó, ha vannak céljaink terveink, de tudnunk kell- akár napi szinten módosítani. A MOST- ban, MÁ- ban élés elméletébe nem csak az tartozik bele, hogy ne sírjunk a múlton, hanem az is, hogy vegyük észre, hogy MOST van itt az a holnap, amit egyszer reméltünk. A titkos rejtett pillanatok észrevétele a legnehezebb. Lekéstük a vonatot? Nem baj, van időnk addig is olvasni. Lemondtak a tárgyalást? Nem baj többet lehetünk gyermekünkkel! Nincs tv adás? Olvassunk! Minden egyes pillanatban meg lehet találni a szépet!

Sokszor pedig ahhoz is bátorság kell, hogy belemerjünk vágni valami újba. Sokszor a megszokás rabjaiként várjuk a sültgalambot, pedig az sokszor csak akkor jön el, ha tudatos gondolatainkat tettekre is tudjuk váltani. Résen kell lenni és mindezt úgy, hogy közben ne felejtsünk el élni se. Meg kell tanulnunk lavírozni az élet hullámvasútján ( egyszer fent és egyszer lent és nem mindig azonnal jön az emelkedő a völgyből) és akkor, ha megérkezünk az utazás végére nem fogjuk úgy érezni, hogy bármit is kihagytunk.

És mi az igazi boldogság titka?

Egyetlen embernek kell csak ahhoz megfelelned, hogy boldog légy: Saját Magadnak. Ha tudod ki vagy, mik a vágyaid, a céljaid, a lehetőségeid, akkor azt is tudni fogod mi az a határ, amit még meg szabad ugranod. És ha alkalmazkodó képességed folyamatosan csiszolódik a körülményekhez, akkor már csak kitartás kell ahhoz, hogy Te Magad is Ön- tudatos legyél.

Kép: https://www.pinterest.com/pin/352899320776652505/

és 

http://pixabay.com/hu/l%C3%A1nyok-macska-fa-naps%C3%BCt%C3%A9s-f%C3%A9ny-529013/

és

http://pixabay.com/hu/fog-a-k%C3%B6nyv-l%C3%A1nyok-a-tanulm%C3%A1ny-532097/

Írta Kókai Viktória Gyömrő, 2015-05-21

(eredetileg Farkas Andrea asztrológus oldalára írtam)