Az „üres” boldogság – minden okkal történik?
Pár hónapja, amikor kicsit több szabadidővel (és “alkotói válsággal” ) rendelkeztem elhatároztam, hogy hasznos, értelmes életcélként kiszabom magamnak a következő állomást életem útján: angol nyelvvizsga és annál is fontosabb célként, maga az angol nyelv magas szintű elsajátítása. Ez a bejegyzés most még sem a nyelvtanulás fontosságáról szól, hanem arról, hogy minden okkal történik velünk.
Az évek alatt szépen felhalmozott nyelvkönyv gyűjteményemet bogarásztam, hogy mégis miből kéne elkezdeni ( valójában újrakezdeni) az angolozást. Hosszas pakolás és újragondolás után azt a könyvet választottam, amelyikből a British Council ( bár nem olcsó de annál színvonalasabb) nyelvtanfolyamán tanultunk. Ahogy fellapoztam a könyvet egy, a Nők lapja 2006. június 14- ei számából kitépett rejtvénymegfejtésemre bukkantam. Ezt fejtettem a metrón iskolába menet. Épp ki akartam dobni a lapot, amikor kíváncsian megnéztem, hogy mi van a másik oldalán.
A hátlapon Kornis Mihály Lehetőségek könyve című művéből volt részlet. Elolvastam és annyira találónak és számomra hitelesnek találtam, hogy úgy döntöttem félrerakom. A napokban egyik írásom kapcsán „vituálisan” megismertem egy fiatalembert, akivel a buddhizmusról folytattunk eszmecserét és eszembe juttatta ezt az általam félretett írást.
Idézem:
Kornis Mihály: Az üresség csábítása részlet
“A legtöbb misztika, a szellemfilozófiák majd’ mindegyike, általában a legtekintélyesebb tanok es tanítók Lao- cetól Buddháig, Simone Weiltól Hamvas Béláig eredménynek a világtól való megszabadulást, bölcsnek az üres lelket tekintik. Nyomukban az okkult tudatlanság is kínálja a maga hamis portékáját: mindentől, de legfőként önmagunktól kell megszabadulnunk ahhoz, hogy az egyetlen valóságot Istent, a megvilágosodást ( és a többit és a többit) elérhessük: misztikus Eggyé váljunk. Nézd a falat, amíg végül semmi sincs már a fejedben- ez a megigazulás útja. Szerintem ez gonosz tanács. Persze Lao- ce, Buddha vagy a zen igazat mond. Helyet kell teremtenünk magunkban a Nagyobbnak. De hely és világosság nem a világ valóságának magunkból való kitakarítása révén támad bennünk, mai emberekben, hanem a hétköznapi világon átvezető, szenvedésekkel, vagyis tanulással kikövezett életúton. Ha figyelmesen haladunk rajta, mindennek a helyét megleljük. Helyet bennünk a rend teremt. Rendnek azt nevezem, amiben mindennek megvan a maga helye. A rend tér, a felismert valóság tere. Akiben rend van, annak a lelkében egyre több a hely.”
Mostanában, amikor párhuzamokat vélek felfedezni a kezem ügyébe kerülő írások és az általam feltett kérdések között újra és újra megbizonyosodok arról, hogy minden okkal történik velünk.
Ez a Kornis idézet 2006- ban számomra jelentéktelen írás volt és csak a hátoldalán található rejtvény bírt értékkel a számomra. Most pedig annyira aktuálissá vált az életemben, hogy az egész könyvet el szeretném olvasni…
Ez az idézet pedig mindvégig az angol könyvemben volt és rám várt. Úgy látszik, most jött el ennek az írásnak az ideje az életemben. Most érett meg bennem az igény az efféle olvasmányokra, mostanra lett belőle válasz az én kérdéseim egyikére…
Igaz azóta se angoloztam, lehet nem is az angolozás volt a valódi nekem szánt terv azokra a napokra, hanem csakis ennek a cikknek a megtalálása? Lehet, nem az egész könyv íródott nekem, csak pár mondata? De elképzelhető, hogy az a pár mondat olyan ablakokat nyit az életre számomra, melyek fejlődésemet szolgálják?
Az biztos, hogy megerősít abban az elképzelésemben, hogy igazán csak az ismerheti meg a valódi boldogságot, aki már legalább egyszer megjárta a poklot is. Máskülönben a negatív előzményeket meg nem tapasztalt emberek boldogsága “üres”-, tartalom nélküli-, hamis boldogság marad.
Gyömrő, 2015-06-07
A képek forrása az alábbi:
http://pixabay.com/hu/sz%C3%ADv-k%C3%B6nyv-olvas%C3%A1s-szerelem-631757/
https://www.pinterest.com/pin/385902261796059404/
https://www.pinterest.com/pin/363525001144014299/
https://www.pinterest.com/pin/28991991328064795/
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: