A tizenhetes szám rejtélye

Egy másik élet II. rész

 

apás3

2014.11.15-én ezt a bejegyzést írtam a naplómba:

Egy ember élete

Amikor apukám meghalt a legmegrázóbb az volt a számomra, hogy az összes ingósága belefért egy nejlonzacskóba.

A zacskó tartalma az alábbi volt:

– 1 kulcscsomó

– 1 kikapcsolt, régi típusú Nokia mobiltelefon

– 1 mobiltöltő

– 1 érettségi bizonyítvány

– az én születési anyakönyvi kivonatom

– 3 db fénykép apukámról, arról a hölgyről, akivel anyukámmal történt elválásuk után együttélt és a hölgy gyermekéről

– pár dokumentum, ami azt igazolta, hogy a Honvédségnél dolgozott

– 2-3 felszólító levél lejárt tartozásról

– 1 Takarékszövetkezetes papír

– 1 zárójelentés, melyben szívgondjairól volt szó

Ennyi.

És semmi más.

Ez volt az Ő élete.

Illetve ezek voltak azok a dolgok, amik fontosak voltak neki. A mai napig szomorú vagyok, ha rágondolok. Boldog is lehetett, de tudom, hogy a mi kapcsolatunk nem volt az és ez elszomorít. 

Azt se tudtam, hogy beteg volt a szíve. 

Ő se sokat tudott rólam. Azt például tudta, hogy éppen babát vártam, mert anyukámmal beszéltek telefonon és ennek is köszönhetően találtak meg engem a temetésével kapcsolatban. Apu akkori élettársa emlékezett rá, hogy Gyömrőn lakom és terhes vagyok és a Gyömrői Önkormányzat a védőnőn keresztül keresett meg engem (ugyanis apu telefonja, amiben a számom volt lemerült és az élettársa nem tudta a PIN kódot hozzá). Ez 4 éve történt, (most már 5 csak amikor ezt a bejegyzést írtam, akkor még csak 4 volt- Viki megjegyzése), de én még mindig csodálkozom rajta, hogy ennyi tud lenni egy élet.

Egy zacskó.

Egy zacskó, melyben én is benne vagyok. 

De csak a születésem. 

Semmi más- se egy fénykép rólam, se egy emlék kettőnkről, semmi más. De mégis valahol megható, hogy ebben a zacskóban én is helyet kaptam. Legalább az az emlék szép volt Neki rólam, hogy megszülettem. 

Nekem sincs szép emlékem róla, csak kb. akkorról, amikor még nagyon pici voltam és együtt nyaraltunk. 

A többi emlék inkább rossz: kocsmában töltöttem a gyermekkorom azon részét, amikor Nála voltam, kb. ennyi.  Ja, a jó még az volt, hogy mivel a meteorológia mellett maszek munkákat is vállalt, így 13 évesen elmehettem nézőnek a Friderikusz Showba párszor. 

De azt se fogom elfelejteni soha szerintem, amikor anyukám karácsonykor felhívta, hogy névnapom volt, vehetne legalább egy cipőt, mert úgyis kéne már nekem egy új, azt a választ adta, hogy Neki is névnapja volt, vegyek én neki…

Na ennyi…

Kb. ez volt a jellemző a kapcsolatomra az apukámmal.

Ez a szó is furcsán cseng: apukám. 

Nem, nekem nem apukám volt, hanem APÁM. Apukája az én kislányomnak van. Egy apuka az az, aki szeret, nevel, veled van jóban és rosszban, aki részese akar lenni az életednek. Az apa pedig az, aki részt vett a “gyártásod” folyamatában.

Időnként az emberek és az emberi kapcsolatok változnak. De van, ami nem változik. Sosem. Az egyik ilyen tényező a MÚLT….

folyt. köv…

 

apa4

 

 

A fotók innen vannak: 

https://www.pinterest.com/pin/AT6EF1qM_fXVwDNEqKZ2Axnmxk7QsreSy9jqQoKSaP4SS2Q4VtDZbn8/

https://www.pinterest.com/pin/392868767466354826/

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

A Google és Facebook belépéssel automatikusan elfogadod felhasználási feltételeinket.

VAGY


| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!