A tett halála…

A tett halála…

Van az úgy, hogy tudjuk mit kéne tenni de mégse megy.
Van egy olasz mondás: “Tra dire e il fare in mezzo c’é il mare : azaz kb ezt jelenti: a mondás és a tevés között egy egész tenger terül el.
Magyar megfelelője valahol ez a szólás lehetne: a tett halála az okoskodás.

Vagyis sokszor azt könnyű tudni és mondani, hogy mit kéne tennünk, de valójában addig, amíg eljutunk odáig, hogy a szavainkból tettek legyenek nagyon de nagyon hosszú az út.
(… ha egyáltalán eljutunk odáig…)

Egy ideje nem írtam semmifélét: se bejegyzést a blogba, se cikket, se idézeteket, semmit se max a tennivalókat határidőnaplómba. Ennek elsősorban két oka van:
Az egyik nemes egyszerűséggel az a prózai ok, hogy nincs rá időm.
A másik pedig az, hogy ami időm akad azt inkább – szerintem- hasznosabb módon töltöm el.
Ugyanis rájöttem, hogy az szép és jó, ha leírom, hogy mit és hogyan kéne csinálnom ahhoz, hogy jó anya legyek, hogy egész-séges legyek, hogy hogyan kéne megváltani a világot ( legalább a sajátomat), de attól még ezek az írások csak szavak maradnak. Szép szavak, de ez mind- mind csak elmélet, ahhoz, hogy gyakorlati hasznuk is legyen tettek kellenek. Tettek nélkül minden csak szócséplés és időpocsékolás, vagy ha úgy tetszik ” félkész munka”.
Nem szeretnék egy beteljesítetlen ígéret maradni, mivel mindig mindent megígérni ugyanolyan szinte mint amikor leírjuk hogyan kéne élni, de valójában igencsak máshogy élünk,  mint a pap, aki bort iszik és vizet prédikál és sokszor az, amit művelünk az egyáltalán nem nevezhető életnek. 

De miért is? Mert mindig van rá valami tökéletes kifogásunk: nincs időnk, más dolgunk van, akartam de elfelejtettem, sajnos közbe jött valami… Halogatunk szinte mindig… észre se véve, hogy a felhalmozott halogatásokkal olyan negatív energiaörvénybe kerülünk, hogy a végén elveszítjük akaraterőnket és következetességünket, céljaink pedig értéküket vesztik, esetleg el is tűnnek, ahogy esik, úgy puffan…
Vasalni, régi barátnőkkel találkozni, elmenni edzeni, szelektálni az emlék- raktárakat ami a 4 évvel ezelőtti költözés óta gyűlik …..Mind- mind fontos dolgok, de sokszor nem marad rá időnk. De miért is? Hisz azt mondják arra van időnk, amire szakítunk… Igen ez van, amikor tényleg így van… Ha valaki szingli pl. vagy ha fiatal gyermek nélküli párocskáról van szó. De ha van már egy kisgyermek, akkor az Énből Mi lesz. Ami nem baj, csak simán előfordulhat, hogy a vasalást beelőzi egy közös gyöngyfűzés, vagy egy játszóterezés, hisz a gyermek a legfontosabb. Problémák csak akkor adódnak, ha az Én- idő teljesen eltűnik. Amikor bizonyos külső tényezők ( pl. egy ovi vírus) felborítják az eredeti terveket. Ilyenkor sincs nagy baj, meg lehet oldani mindent csak elő kell venni a B tervet. Vagy a C- t.
Viszont ahhoz hogy jó, nyugodt, vidám és kiegyensúlyozott családi légkört alakíthassunk ki, ahhoz nem elég adnunk, hanem ahhoz meg kell tanulnunk kapni is. Hisz ha mindig csak adunk egy idő után kiégünk, elfogy az energiánk, elvesznek az álmaink. És ez nem csak a családi életre igaz, hanem minden élethelyzetre.
Mégis hogy lehet mindent egyszerre logisztikailag megszervezni?

Van olyan, hogy amikor adunk azzal kapunk is? Van bizony!  Ilyenkor két legyet üthetünk egy csapásra.

Ez pedig a legkönnyebben úgy történhet meg velünk, amikor önzetlenül, feltétel nélkül segítünk másoknak. Hogy ebben mi a titok? Az, hogyha szívből tesszük ezt, akkor azzal olyan pozitív energiákat mozgatunk meg, melyek megsokszorozott erővel visszatükröződnek ránk.
Így van ez a családdal, a barátokkal, azzal, ha segítünk másoknak az utcán, esetleg jó ügy érdekében társadalmi munkát végzünk…

Ezek mind-mind olyan tevékenységek, melyekért láthatatlan piros pontokat kapunk, és ha jól dolgoztunk, jól éltünk, akkor a lelki-bizonyítványunk ezt bizony tükrözni fogja. Minden egyes jó cselekedet visszaszáll miránk. Lehet nem azonnal, lehet nem onnan, ahová adtunk, lehet nem olyan arányban, de ez mind nem is számít igazán. Ami igazán számít, az az, hogy amit megtehetünk tegyük meg! Mert ha egy vízcsepp nem is fog özönvizet indítani, a tenger is cseppekből áll.

Ha mi a saját környezetünkben jók vagyunk, akkor az előbb- utóbb jobbá teszi az egész világot ( de az is már bőven elég, ha a mi belső világunk ezáltal jobb lesz!)

A képek forrása: 

https://pixabay.com/hu/seg%C3%ADts%C3%A9g-s%C3%BCrg%C5%91ss%C3%A9gi-seg%C3%ADt%C5%91-k%C3%A9z-1001190/

https://pixabay.com/hu/gyermek-afrikaiak-afrika-%C3%A1lmok-fi%C3%BA-285030/