Találkozások

Életcélunk része vagy csak katalizátor? Azaz ki milyen szerepet tölthet be az életünkben

gondolatok az emberi kapcsolatokról…

Nagyon érdekes az élet. Sokszor amikor megismerkedünk új emberekkel nem tudhatjuk, hogy mekkora szerepük lesz az életutunk során.

Van, aki sokáig lesz életünk része, van, aki kevesebb ideig. Vannak találkozások, melyek egy rövidtávú kapcsolatot takarnak mégis hatalmas jelentőségük van életutunk helyes mederbe terelésének szempontjából. Legyen szó párkapcsolatról, üzleti kapcsolatról, új ismerettségekről, esetleg barátságokról vagy akár egy közösségben való részvételünkről. Az ember társas lény és jó olyan emberekkel egy közösséget alkotni, akik hasonlóan gondolkodnak, mint mi. (Mint tudni lehet az azonos rezgésű egyének általában csoportokba rendeződnek) 

Amikor új emberekkel kerülünk kapcsolatba akarva-akaratlanul néha többet várunk el a kapcsolattól, a kapcsolat adta lehetőségektől, mint ami magában a kapcsolatban benne van. Ezt persze sokszor csak akkor tudjuk meg, amikor az a kapcsolat véget ér. Természetesen amikor valaki szerelmes lesz normál esetben nem úgy vág neki, hogy tart, amíg tart, hanem minden reményét beleveti ebbe a párkapcsolatba. Közös érdeklődésű emberek esetében is ez a jellemző: elindulunk együtt egy úton és az általában csak közben derül ki, hogy ez az út meddig marad közös, meddig tudunk egy irányba haladni. Vannak szerencsés találkozások, amikor két ember olyan elválaszthatatlan lesz, mint a borsó meg a héja vagy a zsák meg a foltja és vannak olyan kapcsolatok is, amikor semmi más szerepünk nincs egymás életében, mint az, hogy utat mutassunk a másiknak,  hogy löketet adjunk neki, katalizátorok legyünk. És olyan is van, hogy meg kell tanulnunk elengedni rá kell jönnünk, hogy van, aki csak pár hónapig részese életünknek és pont ezzel a rövid idővel tanítja nekünk a legtöbbet. Legyen szó egy meg nem született kisbabáról, vagy egy megromlott barátinak induló kapcsolatról.

És bizony olyan is van, amikor a mi szerepünk csupán csak a közvetítés, amikor mi magunk csak a kapocs vagyunk ahhoz, hogy más embereket összehozzunk, akik általunk ismerkednek meg egymással, akiknek rajtunk kívüli közös új útja lesz. Sokszor az ego nehezen viseli az elengedést pedig az elengedés és az elfogadás életünk alapvető része. Tudomásul kell venni, hogy vannak zsákutcák is az életben és nem minden játszma addig tart, ameddig mi azt szeretnénk. Tudomásul kell vennünk azt is, hogy vannak dolgok, amiket mi nem folyásolhatunk be, dolgok, melyekhez csak alkalmazkodni tudunk, dolgok melyekből tanulnunk kell vagy mely dolgokkal mi magunk tanítunk másokat.

Van az úgy, hogy jelre várunk, valamire vagy valakire aki megmondja, hogy merre kell továbbmennünk. Sokszor ilyenkor érkezhet az életünkbe egy könyv, egy tv-ből elragadott mondat, egy új lehetőség, vagy új személyek is- legyen szó egy új munkahelyről, vagy egy új közösségről. De lehet, hogy ez a jel egy betegség formájában érkezik el hozzánk és pont azt mondja nekünk, állj meg picit, pihenj, csendesedj le, ne menj tovább. Az életben nem igazán történnek a dolgok véletlenül. Az, hogy kivel és milyen életfeladattal mikor találkozunk sokszor útjelző lámpás melyből vagy tanulunk, vagy nem. 🙂

Nem mindig kell hosszú távú közös utakban gondolkodnunk. Van aki csak pár órát lesz életünk része, van, aki éveket és olyanok is vannak akik évek múlva térnek vissza az életünkbe, mert a sors újra összekovácsol minket, azért, mert nekünk még dolgunk van egymással. De hogy kivel meddig tart a  közös utazás, azt előre nem tudhatjuk. Az élet útjai kiszámíthatatlanok 🙂

Amíg élünk utazunk… lehet gyalog, lehet biciklivel, lehet autóval, lehet vonattal, nagy ritkán repülővel… sokszor teljesen mindegy az eszköz maga, az viszont nem mindegy, hogy ezt az utat kikkel, vagy kikhez tesszük meg. 

De egy biztos utazni jó dolog  és az, hogy kivel meddig utazunk közösen az teljesen mindegy és sokszor az is, hogy hová tartunk.  Sokszor csakis az út maga a lényeges, az, amit az utazás során tapasztalunk, átélünk nem a cél ahová megyünk. Jó utazást Mindenkinek!

Ezt az Írást Mészáros Gáborné Gabinak ajánlom -aki a tegnapi beszélgetésünkkel ennek az írásnak a “katalizátora” lett 🙂

köszi Gabi 🙂

kép: https://pixabay.com/hu/s%C3%A9t%C3%A1l%C3%B3-kisl%C3%A1nyok-ny%C3%A1r-a-szabadban-773024/