A 17-es szám rejtélye, avagy hogyan változtassuk meg a sorsunkat

Ma egy éve írtam.

Azóta is sokat tanultam sok mindenről: az emberi kapcsolatokról, a valóban fontos dolgokról, arról, hogy mi múlik rajtunk és mi nem, a legtöbbet pedig saját magamról tanultam:-)

Rájöttem, hogy az egyik legfontosabb az, hogy most itt a jelenben hogy döntünk minden ezen múlik, hogy megtaláljuk- e a jó utat. És ha eltévedtünk hogyan találunk vissza. Van aki azt mondja csak egy út van és nincs rossz döntés és van aki azt, hogy csak az a mi választásunk, csak az a mi szabad akaratunk, hogy mire hallgatunk az egonkra vagy a lelkünkre.

És olyan is van, aki azt mondja, hogy felesleges túlagyalni a dolgokat, hallgassunk a szívünkre.

Szerintem kicsit mindenkinek igaza van.

Egy a legfontosabb a szívünkben lévő Mesterre hallgassunk a leginkább, mert ő tudja, hogy nekünk mi a legjobb.

Köszönöm a tanításokat! Folyt. Köv. 🙂

A 17-es szám rejtélye, avagy hogyan változtassuk meg a sorsunkat

Minden fejben dől el valóban? Mi alakítjuk a saját sorsunkat? Ha jól állunk a dolgokhoz egy idő után a „dolgok is jól állnak hozzánk”, ha sokat gondolkodunk pozitívan minden happy lesz? Elég az intuíciónkra hallgatnunk és követni a belső hangot és akkor mi alakítjuk életünk folyását és nem mi követjük a folyót? A belső hang bennünk Isten? Isten nem egy rajtunk kívülálló fogalom, hanem Mindenkiben benne van?

Rengeteg kérdés, melyekkel mindenki találkozhat, aki azokra a kérdésekre keresi a választ, hogy ki vagyok és mit akarok.
Ha helyesen „rezgünk”, akkor jó irányba rezegtethetjük meg a körülöttünk lévő eseményeket is? Megváltoztathatjuk a megváltoztathatatlant? Sok-sok kérdés, melyre mindennapi életünk során választ kaphatunk. De csak kaphatunk, nem biztos, hogy kapunk is.
Túl lehet élni a halált annak is, akinek benne volt a pakliban az is, hogy 36 évesen meghalhat?

Igen, túl.
És ha már egyszer megúsztuk azt, amire még az orvosok is azt mondják, hogy csoda, hogy élünk akkor bizony illik megnyomni azt a bizonyos újratervezés gombot. Én megnyomtam… nem is egyszer.

Ha valaki egy csodának nevezhető valamin megy át, akkor illik azt meghálálni. Lehet ezért döntöttem úgy 2 éve, hogy megpróbálom viszonozni a jó Istennek és azoknak az angyalkáknak, szellemi vezetőknek és földi halandóknak akiknek köszönhetem, hogy az akkor 3 éves kislányom nem maradt egyedül az apukájával. Lehet ezért kezdtem el írni először, hogy bár nem tudatosan, de kapcsolatba lépjek a felettes énemmel, aki megmondja a tutit, hogy nem csak önző kis világunk létezik, hanem minden mindennel összefügg és ha mi magunk nyitott szemmel járva felismerjük, hogy mennyi- de mennyi lehetőségünk van, akkor amikor eldöntjük a helyes irányt, akkor ráébredünk, hogy eddig valamit nagyon elcsesztünk. Amikor az intenzív osztályon becsövezve meg se tudsz mozdulni és csak a szemed és az agyad jár akkor egészen máshogy látod az élet dolgait, mint amikor éjt nappallá téve robotolsz egy olyan használati eszközért, amire azt hitted mindennél jobban szükséged van. Amikor rájössz, hogy kaptál egy második esélyt a sorstól rájössz, hogy akkor jó lenne ezentúl úgy élni, hogyha nem lesz holnap, akkor egy percét se bánjuk meg a mai napnak. Amikor rájössz, hogy a nap 24 óráját máshogy is be lehet osztani, mint tv nézéssel és idegeskedéssel akkor elkezded kapizsgálni, hogy a sorsodnak nem csak mellékszereplője lehetsz, hanem te magad lehetsz a kapitány, aki életed hajóját navigálja és az csakis rajtad áll, hogy milyen tengerekre evezel ki. Hogy közben vihar lesz-e azt nem te döntöd el, de azt igen, hogy milyen eszközöket használsz ahhoz, hogy kikerüljél a viharból.

Minden mindennel összefügg, nincsenek véletlenek. Ha elég ügyesek vagyunk a pofonokból tanulunk és nem maradunk a földön, ha elestünk, hanem leporoljuk a ruhánkat és megkeressük az okát annak, hogy miért estünk el. És ha arra jövünk rá, hogy az ok mi magunk vagyunk, akkor igenis újra és újra fel kell állni és tovább kell menni az úton. Ha az út nem megfelelő, akkor új utakat kell keresni. Önsajnálatból utat építeni nem túl szerencsés, ellenben ha az útépítés közben remek mesterekkel találkozunk, akkor egy út nem csak tanulságos lesz, hanem megváltoztathatja sorsunkat is. Mesterek pedig mindenhol akadnak, de a legjobb mester szívünk legbelső zugában lakik. Mesternek lenni nem egy nagy kaland, az igazi művészet az, hogy észrevegyük azokat a mestereket, akik tanítanak minket, legyen szó a családtagjainkról, a tanárainkról a barátainkról vagy akár pont azokról az emberekről, akik már nem részesei életünknek…
Ha az ember résen van és figyel észreveszi, hogy a legtöbb csoda ottlapul saját sorsában, saját szívében. És ha ehhez a szívhez jó a használati útmutató, akkor megváltoztathatja a sorsát.
Ha valaki rájön, hogy máshogy is lehet élni, akkor a legnehezebb lépés sokszor az, hogy az elméletet átvigyük a gyakorlatba, és ne csak egy előre elképzelt terv szerint haladjunk, hanem folyamatosan legyünk résen, figyeljük a jeleket, az embereket és leginkább belső hangunkat, melyek megmondják a helyes irányt. Eleinte nehéz lesz és időnként visszatérünk az alap kérdéshez kik vagyunk és mit akarunk, de ha nem csak a távoli célt vadásszuk folyamatosan, hanem inkább lépésről-lépésre koncentrálunk egy-egy feladatra (melyekben feladatot és nem problémát látunk), akkor sikeresek lehetünk. Hiszen a fogyókúrák is csak akkor sikeresek, ha nem csak napokig túl nagy elvárásokkal koplalunk, hanem életmódot változtatunk és lassú, több hónapos, akár egy életen át tartó minőségi változást idézünk elő az életünkben. Hisz ez is fejben dől el.

És hogy mi köze a 17-es számnak mindenhez? Az olaszoknál a 17-es szám balszerencsét hoz, római betűkkel leírva XVII –non vivi, azaz nem élek- így a 17es számot ugyancsak úgy, mint a 13-ast szeretik kihagyni repülőgépek sorszámozásánál, szállodai szobáknál, stb. Velem 2014.06.17-én történt az az esemény ami eléggé radikálisan megváltoztatta az életemet. Terhességem sajnos nem úgy sikerült, mint vártuk, kisbabám a 26. terhességi héten meghalt a pocakomban, leszakadt a méhlepény és így a DIC nevű „helyzet” következett be, nem állt el a vérzés és majdnem meghaltam. Így ki kellett venniük a méhemet. Az életemet pont 17! egység vér mentette meg. Jelen esetben a 17-es szám pozitív eredményt is hozott pont 17-én… attól függ hogy hogyan állunk hozzá. Az én esetemben a 17-es szám rezgéseit az emberek hozzáállása változtathatta meg. Azoké az embereké, akik inkább földi angyaloknak nevezhetőek. Azoké, akik még Olaszországban is értem izgultak, hogy túlélem-e az éjszakát. Azoké, akik lengyel apácáktól kértek segítséget, hogy imádkozzanak ők is. Azoké, akik gyertyát gyújtottak, angyalokkal beszélgettek és azért szurkoltak, hogy túléljem.

Hogy azt, hogy ittvagyok a Jó Istennek köszönhetem-e, vagy a pozitív gondolkodásnak, vagy egyszerűen csupán csak a véletlennek, lehet sose fogom megtudni. De lehet az, hogy mi volt nem is igazán fontos. Egy a lényeg, hogy mit tanultam belőle. Azóta úgy élek, hogy életem egy percét se szeretném feleslegesen elpocsékolni. Azóta értékesebbnek tartom a kislányommal töltött időt, mint a pénzhajhászást. Azóta fontosabbnak tartom az értékteremtést és valami maradandónak az alkotását. Azóta úgy érzem esélyt kaptam egy másik életre, esélyt kaptam az ÉLETRE magára és ezt nap mint nap próbálom cselekedeteimmel, tetteimmel, gondolkodásmódommal meghálálni, „viszonozni”. Hogy mindezt miért teszem? Ösztönből, mert a belső hangom azt mondja. Mert angyalok nem csak az égben vannak, hanem itt közöttünk is rohangálnak. Néha kicsit álmosak, néha feledékenyek, de ha sok kis földi angyalka összefog, akkor igenis csodákra lehetnek képesek. Egy a fontos az igaz szeretet!  

a képek forrásai: https://hu.pinterest.com/pin/311663236695059754/  https://hu.pinterest.com/pin/533465518334284301/