Kinek a készülékében van a hiba?

A belső ellenség, avagy kinek a készülékében van a hiba? 

Kb. 1,5 éve írtam egy cikket melynek ez volt a címe: Az ember három legnagyobb ellensége. Arról írtam benne, hogy szerintem az embernek három ellensége van, a Múlt a Félelem és az Ego.  

Akkor egy írónő, aki spirituális témában ír, hozzászólt, hogy azon még nem gondolkodtam el, hogy mi lenne, ha nem ellenségként tekintenék az egora? 

Azóta nagyon sok minden történt. Sok-sok ego-játszmán túl és még több élettapasztalaton keresztül kicsit máshogy látom a dolgokat én is.  

Az ego megközelítése nagyon nehéz kérdés, hiszen először is az a kérdés, hogy mi is az az ego.

Az ego egy olyan szükséges rossz ami elválaszt minket a feltétel nélküli szeretettől, az őszinteségtől, az ártatlanságtól?

A dolgok sokkal egyszerűbbek lennének az ego nélkül?

Na de a siker, a tervek is valahol az egonak köszönhetőek nem? Csak úgy lehet elérni valamit az életben ha vannak elveink, eszméink, melyeket ha törik, ha szakad követünk még akkor is, ha akadályokba ütközünk. Ha nincs bennünk ego akkor mi az, ami ösztönözhet minket? Az önzetlen szeretet elég ahhoz, hogy A-ból B-be jussunk?

Mi az a határ, amikor az ego még egészséges? Mi az a határ, amikor már nem feladat, hanem probléma?

Bármikor amikor két ember véleménye eltér egymástól felmerül ez a kérdés. És a nézeteltérések rendezésekor sokszor az “nyer” akinek magasabb az egoja.  De biztos, hogy az nyer? Mi az igazi nyereség?

Attól függ, hogy honnan nézzük.

Lehet, hogy valaki megnyeri a szócsatát, de nem biztos, hogy megéri, mert nem egyszer barátságok, emberi kapcsolatok mehetnek tönkre csak azért, mert igazunk van (legalábbis mi azt hisszük).

Aztán eltelik egy kis idő és rájövünk, hogy az, hogy kinek is volt igaza az nem számít egyáltalán, hisz ami igazán fontos az a szeretet. És amíg az ego győz addig a legtöbbször a szeretet veszít. 

Persze szép és jó dolog a világbéke elve, mindenki happy és rózsaszín szemüvegen keresztül teljesen máshogy néz ki a világ, de az élet nem ilyen…

Mindig mindenhol kísér minket az ego, ami néha (úgy mint a  Tom és Jerryben)  kisördög képében szólal meg a fülünk mellett- “Neked van igazad, nem neki! Mondjad meg a véleményedet! ” .

A kisangyal azt súgja: “Nyugi, aludj rá egyet, nem biztos hogy neked van igazad! “…

És ez bizony minden egyes nézeteltéréskor így történik és sokszor ezen múlik az, hogy két ember kapcsolata hogyan alakul.  

Aztán attól még, hogy lehet nekünk van igazunk nem biztos, hogy a másiknak nincs. Mindkét félnek lehet igaza egyszerre csak egyiknek az egyik szemszögéből a másiknak a sajátjából.  

Az igazán nehéz az, ha az ember türelmetlen is és ha ez a tulajdonság találkozik az egoval akkor bizony nagy veszekedések lehetnek. 

Viszont azt se lehet csinálni, hogy elnyomjuk teljesen az egonkat, hiszen az is személyiségünk része. Csakis egy dolgot tehetünk: megtanulunk együttélni vele: melózunk rajta, figyelembe vesszük és ha valamiben bizonytalanok vagyunk elgondolkodunk, hogy lehet hogy bár nekünk van igazunk, de lehet ez nem is számít. Lehet, hogy valójában a vita nem is arról szól, hogy kinek van igaza, hanem a másik fél egy Tükröt állít elénk és valójában a mi készülékünkben van a hiba. 

A te készüléked jól működik?…

A kép forrása: https://hu.pinterest.com/pin/424323596123979466/