Cicalábnyomok a hóban- avagy kalandtúra az oviig…

Cicalábnyomok a hóban- avagy kalandtúra az oviig…

Pár napja már azzal riogatták a jó népet, hogy olyan hideg jön, mint már nagyon régen, vagy amilyen még sose volt.. lehet hóemberek fognak rohangálni az utcákon és jetik…még az is lehet, hogy újra eljön a Jégkorszak.

Jó, akkor ha olyan hideg lesz, akkor nem megyünk oviba… gondolatomnak hangot adva a férjemnek is elmondtam.

Ne nevelj már hülyét belőle! –válaszolta nem kis negatív töltettel a hangszínében.

Morogtam magamban-és kicsit nem csak magamban- hogy gyalog/bicajjal/szánkóval járni nem olyan egyszerű.

Aztán végiggondoltam és rájöttem, hogy igaza van: ha azért nem megyünk oviba, mert hideg van, akkor a kislányunk a legkisebb akadálynál is fel fogja adni (arról nem beszélve, hogy ha legközelebb nem lesz kedve oviba menni azt fogja mondani, hogy fázik és ne menjünk :-)) . Rossz példát mutatok a gyereknek.

Igaz, én sose tapasztaltam meg a lakásunk és az óvoda közötti „hatalmas” távolság problémáját ( kb. 600 méterre laktam az óvodától és az általános iskolától a Wekerle telepen Kispesten, és még a 3-as metró is 10 percnyi gyalogúton belül volt). De ez Gyömrő 🙂 és most kb. 20 perces kisgyermek lábakkal számolt gyalogútra lakunk az ovitól nem is beszélve arról, hogy 2 percenként meg kell állnunk hógolyót csinálni vagy cicalábnyomokat követni a hóban…

Mondjuk azért azt párszor kipróbáltam, hogy milyen az, amikor az ember az időjárási viszonyokat autó nélkül éli meg. Amikor szükség volt rá, akkor voltam hajnali újságkihordó is novemberben is hideg esős időben és pont a nagy hó előtt hagytam abba 98-ban. (Sokszor nagyon tudom sajnálni a biciklis kézbesítő postásokat, átérzem milyen nehéz is tud lenni a munkájuk 🙁 . És amikor Olaszországban éltem a tengernél és lekéstem a távolsági buszt (arrafelé más nem nagyon járt) dönthettem, hogy ottállok 58 percet a buszmegállóban, vagy elindulok gyalog a szakadó esőben a másik városba. A gyalogutat választva még a bugyimból is csavarni lehetett a vizet, a Ligúr tenger felől érkező szél még az esernyőmet is ripityára törte- a téli rossz idő ott ilyen, ott a hó olyan ritka, mint a fehér holló. Nyilván a múlt tapasztalatai miatt is vagyok ilyen paragép, ha látom, hogy biciklizésre alkalmatlanok az időjárási viszonyok…

-13 de az erős szél miatt a hőérzetünk -20nak felel meg mondta tegnap az időjós- Jaj de jó! -gondoltam magamban-még tudnak pár jó hírt mondani.

Elérkezett a nagy nap. Macseszkánk 5 óra 20 perc körül kezdte hajnali kapargáló körútját –valószínűleg a télies idő miatt elhalasztotta 2 órával, aminek nagyon tudtam örülni, hogy megengedte, hogy aludjak kicsit mielőtt elindulok Szibériába. Kapott kaját, aztán odaállt az ajtó elé.

Megsimogattam a kis fejét, és az alábbiakat mondogattam neki: Vigyázz magadra! Óvatosan mászkáljál, nagyon hideg van kint, 20 perc és beengedlek. Jó? Ne csavarogjál el messzire!

Aztán bevettem a pajzsmirigygyógyszeremet és elkezdtem meleg teát készíteni. Pont mikorra a termoszba tettem 5:38 körül jött ki a férjem a szobából és megkérdezte: Termosszal indulsz az oviba?

Láttam rajta, hogy magában röhög rajtam. – Igen, valahogy haza is kell jutnom az oviból a szánkóval- válaszoltam neki és csomagoltam tovább. Felhozta a pincéből a szánkót- titkon még reméltem, hogy azt mondja, hogy :-Tényleg hideg van, ne menjetek oviba úgysincs ma olaszórád. Maradjatok itthon!-de nem mondta. Elment dolgozni.

Így lelkileg továbbkészülve a szibériai útra végigbogarásztam a szekrényemben fellelhető összes meleg ruhát  és az alábbiakat készítettem ki, hogy fel fogom venni oviba menet: 1 meleg béléses sapka, egy usánka, egy vékony kesztyű rá egy vastag kesztyű, 2 termos pulcsi, termo cicagatya rá egy sima cicagatya, rá egy sígatya (sose értettem azokat akik élvezik, hogy hidegbe menjenek, hogy sielhessenek) sál, csősál-sapka és body.  Ancsi ruháit is és az enyémeket is – ami felfért- feldotam gyorsan a törölközőszárítóradiátorra a fürdőben, hogy melegedjenek jól át.

Még mielőtt elment dolgozni férjecském felszereltettem vele a szánkóra a hátvédőt, hogy könnyebb lesz így belegyömöszölnöm a pokrócot Ancsi pucsija alá –és kikészítettem még egy pokrócot, amivel majd betakarom.  Két napja tartó náthámra beraktam 4 csomag papírzsepit bevettem egy 1000-es C vitamint, megittam egy pohár meleg teát és húztam egy angyalkártyát.

“Öröm”- ez volt az üzenet. Aha … és minek örüljek? A hidegnek? Alig várom, hogy hazajöhessek a meleg szobába… hoppá. Leesett. Ennek kell, hogy örüljek. Hogy van fűtésünk és van meleg szoba ahová hazajöhetek. Mert sajnos vannak olyanok, akiknek se szobájuk, se fűtésük nincsen. És olyanok is vannak akik Kanadában, Észak-Finnországban, Szibériában laknak. Szibériában nem tudom mennyi iskola van, de máshol is élnek gyerekek, járnak óvodába, iskolába és nyilván nem mindenki jár autóval… Különben is örüljek neki, hogy Anita örül a hónak és élvezni fogja a szánkózást…

Miután ezeket jól megbeszéltem magammal Cirmoska megint az ajtó előtt nyávogott. -Most komolyan ki akarsz menni? Viccelsz ugye?-kérdeztem tőle, de nem viccelt. Kiengedtem. Ha ő ilyen bátor, akkor nekem is menni fog gondoltam és visszavackoltam gyorsan a nappaliba mielőtt keltenem kell a  kisasszonyt, hogy elinduljunk az ovi-kaland-túránkra… (na megyek gyorsan még egy plusz zoknit kikészítek a felveendő ruhák közé… ha túléltem jelentkezem….)

A kép forrása az alábbi: https://www.pinterest.com/pin/169166529729151658/