A papírfecni

A papírfecni

A homokban a pad alatt egy pici gyűrött papírfecni feküdt. Amilyen pici volt, olyan fontos üzenetet hordozott.

A könyvből esett ki, melyet a táskájából vett elő. A könyv sárga lapjain különböző színekkel írt írások voltak.
A naplója volt az.

Ebben gyűjtötte a legfontosabb kincseit. A szavai és gondolatai rejtőztek benne.
Titkos rejtekhelye volt a szívének, melyben fény és árnyék, szeretet és félelem lakozott.
Titkos volt, mert azt, hogy mit rejtett a szíve csak ő tudhatta. Ő, a naplója.

Az írások között egy szó nagy piros betűkkel volt kiemelve. Egy emlék volt, melyet neki írtak. Egy szó, melyre jó szívvel emlékezett. Csak egy szó volt, mely akkor az egész világot jelentette számára.
Már évekkel azelőtt kapta az üzenetet de sose volt lehetősége válaszolni rá.
Egy enyhe szellő felkapta a papírfecnit és repítette magával. Átrepítette a parkon fel a házak felett. Át az utakon, elrepült egészen az állomásig. Az állomáson vonatra szállt, három megállót utazott majd leszállt.
Az állomásnál egy kutyus hátára szállt és egy házhoz utazott. Leesett a földre a bejárati ajtó elé. Leesett és várt. Reggelig várnia kellett. Akkor kinyílt az ajtó és ő bereppent.

Egyenesen a fiú lába elé. A fiú lehajolt és felvette majd elmosolyodott.
A kis papírfecnin csak két szó szerepelt: Én is!