Nyitott szemmel élni
Sokszor van az úgy, hogy miután elmúlt a Karácsony ürességet érzünk belül. Annyira készültünk az Ünnepekre, annyira vártuk azt a bizonyos valamit (amit sokszor mi magunk se tudunk megfogalmazni, hogy mi is az pontosan), hogy amikor elmúlnak az Ünnepek csalódást érzünk.
De mégis mi lehet az oka annak, hogy az általunk elvárt élmények időnként meghaladják a kapott eredményeket?
Amikor mi a Karácsonyt várjuk, sokszor magára a csodára várunk. Aztán, amikor elmúlik nem sokszor sikerül boldognak lennünk, mert mi attól a bizonyos fél órától-órától (amit akkor töltünk a fa alatt, amikor a Jézuska jön) várunk mindent. Attól várjuk a reményt egy jobb évre, a boldogságot, a szeretetet, azt a bizonyos AHA élményt és amikor nem úgy sikerül minden, ahogy kéne csalódunk. Pedig az igazi boldogság ott van akkor is velünk, még ha nem is tudunk róla.
Saját magam is többször tapasztaltam, hogy csodák márpedig léteznek, csak résen kell lennünk ahhoz, hogy észrevegyük őket. Ahhoz, hogy észrevegyük őket, ahhoz az kell, hogy belül tiszták legyünk. Értékrendünk és szívünk a helyén legyen és tudjuk értékelni az apró dolgok szépségeit is.
Nagyon sok szépség vesz minket körül, melyek egyenként mind-mind csodák. De mint azt már a Kishercegből is megtanultuk- „Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.” (Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg részlet).
Nem a csillogó-villogó karácsonyi díszek és a márkás –drága ajándékok fogják megadni nekünk azt, amire a szívünk vágyik, hanem az, ha megtanuljuk értékelni azt a pillanatot, amikor a fa alatt ottvagyunk a családtagjainkkal, amikor hálát tudunk adni a Jó Istennek mindazért amink van, amikor nem a múlton szomorkodunk és nem a jövőtől szorongunk, hanem amikor ott, abban a pillanatban ott van a lelkünk is és nem csak a testünk.
De az igazi csodákhoz nem kell se Karácsony, semmiféle Szent se, az igazi csodához mi magunk kellünk a legtöbbször. Mert az igazi csoda belül történik meg. Nap-mint nap az élet apró momentumaiban. Amikor észrevesszük a gyönyörű eget, amikor lemegy a nap, amikor rájövünk, hogy mennyi, de mennyi szépség van elrejtve mindennapi életünkben, amikor gyermekünk kedves és vicces elszólásai ráébresztenek minket arra, hogy ő maga a legnagyobb csoda, ami (aki) csak létezhet…
..azt mondják minden csoda három napig tart. Az, hogy ez ne így legyen, ahhoz elsősorban mi magunk kellünk. Csodák nem sűrűn történnek meg nélkülünk. Akármekkora csoda is történhet, ha mi nem vesszük észre, akkor az csak egy jó dolog lesz.
De ha megtanulunk nyitott szemmel élni (és elsősorban nyitott szívvel élni), akkor a csodák nem csak három napig fognak tartani, hanem az egész életünk mindig csodákkal lesz tele…
Írta : Kókai Viktória
Gyömrő, 2014-12-26
A képet https://www.facebook.com/romantikaunnep oldalról vettem
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: