Így nevel a sárkányod

Így nevel a sárkányod

Igen, nem írtam el a címet. Nem, nem te neveled a Sárkányod:-)

Pár hónapja írtam egy cikket “Így neveld a sárkányod” címmel egy online magazinba.

Tanácsokat adtam, hogy nekem mi vált be a reggeli gyermek-sárkány- hiszti ellen, mit tehetünk annak érdekében, hogy gyermekünk ne váljon zsebdiktátorrá.

Aztán eltelt egy kis idő és kissé megfordult a helyzet, nem én neveltem a kis sárkányomat, hanem ő kezdett el engem manipulálni.

Szóval a Sárkánytalanítás kézikönyvének második fejezetének a címe így szól:

Mit tegyél, ha a Sárkány kezdett el nevelni téged?

Amikor a Sárkánykám rákapott az ízére annak, hogyha megtesz bizonyos dolgokat, akkor cserébe kapni fog valamit, elkezdte emelni a tétet.

Pl. nem volt elég egy csokitojás meglepetésnek, hanem kért mellé matricát is és játékot is szeretett volna már…

Anya- a majom- persze eleinte szinte azonnal belement mindenbe- csak ne késse le a vonatot, vagy az olasz órát (amit ő készült adni).

Aztán rájöttem (anya), hogy megálljt kell parancsolnom, főleg mivel jöttek be alkalmi munkáim is és nem tudtam olyant ígérni, hogy nem kell az oviban aludni, meg ugyebár ne a farok csóválja már a kutyát…

Persze ez nem volt könnyű, mert ha egyszer már “rákapott az ízére” a jóról nehéz volt leszokni.

Aztán anya bevetette a titkos fegyvert = Apát. Azaz jobban mondva inkább Apa döntött úgy, hogy bevetődik. Miután kezdett “elsárkányosodni” a lakás, Apa azt mondta elég. És igaza volt. 

Anya túlságosan elfogult kezdett lenni (nehéz megtalálni azt a határt, hogy a gyermekből se elkényeztetett kismajom se legyen és a lelke se sérüljön, de mégis megmaradjon az önállósága de közben Anya se váljon teljesen hülyévé  🙂

Úgyhogy elkezdett Anya megtanulni egy számára sokáig idegen, ismeretlen szót, azt, hogy NEM!

Hát igen. Mindig is könnyen befolyásolható voltam (ami részben arany szívemnek, és néha- nem- 100-as- IQ-mnak köszönhető). De ha gyermeked van meg kell tanulnod NEM-et mondani.

A baj csak ott kezdődik, ha gyermeked se igazán ismeri a NEM szót. 

Persze többgyermekes családban gondolom Anyák és Apák már edzettebbek, de ott, ahol a legnagyobb kincs a kis egykénk, nem mindig lehet követni azokat az elveket, melyeket mi magunk is jónak gondoltunk egyszer.

John Wilmot írta: “Mielőtt megházasodtam, hat elméletem volt a helyes gyermeknevelésről. Most hat gyermekem van, és nincs egyetlen elméletem sem”   

Na most már (egy ideje) én is tudom mit is jelent ez. Ellenben eljön az a határ, amikor újra muszáj, hogy elveid legyenek…

Mert nem csak saját magadnak lesz rossz, hanem a gyermekednek is (és az óvónőknek is 🙂 )  ártasz azzal, ha azt hiszi, hogy mindent szabad.

Ugyanis a világ nem ilyen.

Nem a világ alkalmazkodik mihozzánk (hacsak nem te vagy Mr. President of The USA), hanem mi kell, hogy alkalmazkodjunk a világhoz.

Azaz van az úgy, hogy úgy érezzük, hogy rossz az a gyermeknek, ha szigorúak vagyunk vele- de az csak addig az 5-10 (néha 20! ) percig lesz rossz, amíg a hiszti tart, de hosszú távon mindenképpen meg kell szabni a határokat és a szabályokat, hiszen csakis így működhet a “demokratikus családi modell” .

Ugyanis ha nincsenek szabályok előbb utóbb kitör az Anarchia és a Sárkánylázadás. 

A Sárkánykodás eddig meg szerintem csakis egy egyfejűnek állt jól, Süsünek 🙂

Végezetül pedig szeretnék még idézni Kádár Annamária Mesepszichológia 2. című könyvéből. Már befejeztem ezt a kis blogbejegyzést és mielőtt közöltem volna megszólított a könyvespolcon fekvő Kádár könyv (mondhatni lapzárta után érkezett 🙂 ).

Úgy érzem még ez az idézet is megállja a helyét ebben a bejegyzésben, mert konkrétan segíthet megoldást találni a „végleges sárkánytalanításra” így ezt is szeretném még ide a végére tűzni:

„ Bár egy – egy nevelési probléma kapcsán legtöbbször a gyermekünk viselkedésére fókuszálunk, azt szeretnénk megváltoztatni, rólunk mesél az is, hogy melyik az a konfliktushelyzet, ami drámai feszültséget okoz bennünk, és az is, hogy mit kezdünk vele, hogyan reagálunk rá. A gyermek bámulatos pontossággal mutat rá arra, amin dolgoznunk kell, a vele kapcsolatos nehézségek jelzések- és egyben lehetőségek is a továbblépésre. Felhívják a figyelmünket arra, hogy miben kell változnunk, fejlődnünk. Igen, ha engedjük, gyermekünk átírja a történetünket – és ebben a folyamatban mi válunk tanulóvá.”

Azaz, ha megoldást szeretnénk a hisztik „tartós” kezelésére, ne kívül keressük a megoldást, hanem először nézzünk szét odabent, hogy a mi fejünkben és szívünkben (és ezáltal a viselkedésünkben ) minden rendben van-e. Ugyanis a mi kis „tükrünk” a gyermekünk, igazi igazgyöngyként rámutat a lényegre!